Pesty Frigyes: Az eltünt régi vármegyék 1. (Budapest, 1880)

Bevezetés

BEVEZETÉS. A jelenkor fia a történeti fejlemények eredményeivel azt a hitet örökölte, hogy a Magyarország álladékát képező vármegyék földrajzi minősége, mint valami megkövesült eszme élte túl a századokat. Nemzedékek éltek azon tudatban, hogy Magyarország 52 vármegyére van felosztva, és tekintve azt a tapasztalást, hogy sem a vármegyék ezen száma, sem azok határai nem változtak, jó talajt talált az a vélekedés, hogy ez réges-régen is így volt. Napjainkban azonban oly sok történik, a­mi bizonyos megszokott eszméket folyásba hoz, hogy még oly körökből is felhangzik egy kis conservativismus utáni vágy, a­melyek az utóbbit a világ rendében egészen nélkülözhetőnek vélték. Ébredett nálunk is a történeti földrajz tudománya, és oltotta az üdvös scepticismus csíráját a tevékenységre kész szellemekbe. Midőn a búvár figyelmeztető hangja annyiszor felszólal, és midőn a valóért küzdő tudós napról napra több segédhadat nyer­t a tisztes levéltárak csendes rejtekeiből, megvannak számolva a kényelmes gondolkozás és az ismeret öltönyében járó vélekedés napjai, hogy helyet adjanak a nyomozásnak és azon vágynak, hogy a ki tudásának alapjait a kétely által megingatva érzi, a régi századoktól kérjen tanácsot. És ez a gyakoriabb érintkezés a múlttal nem fog jövőnknek ártalmára válni. Ma a hagyományos felfogás már túlhaladott állapot, és a vármegyék kivételes ellenállhatási képességében, a különféle korszakok alakításai között senki sem hisz. A kérdés csak az, hogy miután azon földrajzi állapotok, melyeket nemzedékünk Az eltűnt régi vármegyék. 1*

Next