Jakab Elek: A királyföldi viszonyok ismertetése 2. (Budapest, 1876)
Előszó
tak egyeseik és testületeik a magyar alkotmány, a haza, a nekik mindent adó magyar nemzet ellen ? hol és mint éltek vissza magyar királyok és fejedelmek magnanimitásával s kormányaik könnyen hivő bizalmával — és továbbá, hogy az egy század óta leigázott hétfalusi és barczasági székelyek és románok s átalában a királyföldi román és magyar nép igaza mellett — a hol és mennyiben arról meggyőződve voltam — való, meleg és testvériesen őszinte pártoló és védő szót emeljek: ezt mint a fenforgó kérdések régi bivárlója s némileg ismerője jogomban és kötelességemben állónak láttam. Hát ha szavam a románok felénk s az alkotmányos állásponthoz közeledésén bár egy hajszálnyit lenditne! Az írásra senki fel nem kért, se nem bátorított, hűtöttek mindenütt, kisebbítettek folyvást Magyarország ellenei a Cibin mellett. Mégis megírtam ez igénytelen könyvet, s kiadtam saját terhemre; mert valami mintha ösztönzött volna mindig, hátha lesz benne olyan is, mit nem tud mindenki, hátha érvényre emelek valamely elnyomott jogot s föltámasztok tán rég eltemetett igazságokat, vagy nálamnál nagyobb elméknek jobb gondolatokra nyújtok alkalmat, s igy használok az eszmék, a jog, a magyar állam és alkotmány ügyének, tán a küszöbön álló kérdésekben a kormánynak is, mely valódi nemzeti irányban erőteljesen és öntudattal kormányoz, s melytől — a sors meg nem szűnő csapásai daczára is — erkölcsi és anyagi megegészségesedését várja s hiszi a nemzet és ország. Sugalmazásról tehát szó nem lehet, különben az előfizetés nagy kockázattal járó útjára nem vetődtem volna. Sőt el nem titkolhatom annak kimondását, hogy némely oldalról