Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre 3. A bácsival törvényesen egyesitett kalocsai főegyházmegye (Pest, 1876)
IV. Fejezet. Az erdélyi püspökség
188 AZ ERDÉLYI PÜSPÖKSÉG. torony, hol az okmányok és irodalmi emlékek felhalmozva valának, elégett. Kiújitása 1618. és 1622. közt Bethlen Gábor fejedelemsége alatt történt. (Lehern. Gier. 1844. XVI. - Kövéry, II. VIII. I.) A mi a székesegyház birtokait és egyéb jogait illeti, említésre méltó, hogy Fehérvár (Alba) és Kolosvár hozzá tartoztak. Ezen mezővárosokat IV. (Kán) László király, minthogy előbb azokat Péter püspök az apostoli szentszék jóváhagyásával s az esztergomi érsek parancsára Arbucz nevű kánnak, a király rokonának és két unokájának adta, a gyula-fehérvári székesegyháznak, miután Arbucz és unokái elzárattak, visszaadatni parancsolta. (Szerelay, 29. I.) 1629-ben Bethlen Gábor fejedelem Gyula-Fehérvárott collegiumot alapított, mely később Enyedre költözött át; Fejérvárt, (Fogarast és Váradot is) megerősítő ; sz. Mihály egyházát kinyittatá és melléje tornyot építtetett; renaissance stylben fejedelmi palotát emelt és a hegyekből friss forrásvizet vezetett a városba. (Kövéry, IV. 249. I.) III. Károly király az erdélyi egyházmegyét visszaállítván, a székesegyházról sem feledkezett meg. 1713-ban Mártonffy György püspök a székesegyházat a protestánsoktól átvette és útoa felszentelte. A király sz. Mihály templomának Fehérvár egy részét, mint az uradalom főhelyét adományozta, Dállya, Strázsa, Taté, Kispatak, Tokros, Tóthfalud, Tatára, Gaurány, Metesd, Felső- és Belső-Gáld, Diómás, Tonor, Remete falvakkal, illetőleg pusztákkal, és részekkel Csügeden, Maros-Váralján, Sárdon, Igenben, Benedeken és Borbándon Alsó-Fehér megyében. Említésre méltó az is, hogy Mártonffy püspök az unitáriusok kezén levő templomot visszavitatta, Drombár falut pedig, mely 2000 frt erejéig zálogban volt, az egyháznak visszaszerezte. Ugyanő az alvínczi uradalmat is visszaszerezte, a kanonokok számát pedig 4-el szaporította. (Schern. Gier. 1844. XXXII. XXXIII. I.) 1477-ben wingárdi Geréb László gyulafehérvári püspök a székeskáptalan valamennyi tagjának szabad végrendeleti jogot adott, azon megszorítással, hogy végrendeletükben mindenek előtt a templom és a püs