Dudás Gyula: A bácskai és bánsági szerbek szereplésének története 1526-1711 (Zombor, 1896)
király elhunyta s az ország egységes szervezetének felbomlása után egészen függetlenül működhetett, csakhamar éreztette tevékenységét. A Brankovicsok családjának kihalta óta a magyarhoni szerbek mily érzékeny veszteséggel viselték a deszpotai méltóság megszűntét, mutató azon körülmény, hogy amint egészen szabadon lélegzhettek, legott megszületett új deszpotások. Czerni Jovánt értjük, ki 1527-ben a semmiből egyszerre nagy hatalomra tesz szert; az alvidéket megszállva tartja; tetszése szerint, majd Zápolya, majd I. Ferdinánd pártjára áll; míg végre ingadozó politikája őt magát is eltemeti. Jován cár töténete az egykorú írók művei nyomán ma már eléggé ismeretes lévén,1) ezúttal csak azt kell említenünk, hogy Czerni Jovánnak 1527-ben a tornyosi pusztán történt megöletése a szerbek további egységes szereplésének nemcsak végett vetett, hanem a Zápolya karjától való félelem és Ferdinand ígéretei folytán teljesen két felé oszlottak el annyira, hogy együttes működésben e század folyamán őket nem találjuk többé. Czerni Jovánnak megöletése és bácskai hadainak elszéledése után a szerbek két pártra oszlottak, s míg egy részök Ferdinándhoz állott, addig a Bakity Pál, Radics, Rosity és Balaban alatti szerbek Zápolya mellé sorakoztak, kik ettől fogva a királynak állandó hívei s a táborozásokban állandó kísérői valának. De hogy a magyarországi szerbek csak részben voltak János király hívei, legjobban mutató azon körülmény, hogy Lippa és némely temes-vidéki városok a Ferdinánd-párti szerbek által voltak megszállva. 1528-ban Török Bálint, Perényi Péter és Mailáth István egy erdélyi haddal indultak Lippa kiostromlására, de a szerbek által hősileg visszaverettek s nagy veszteséggel kényszerültek távozni.2) Az u. n. temesi bánság i» „Századok“ 1883. évf. I. fűz „Bács-Bodrogh“ 1879. évf. II. fűz. és „Szrbszkij Ljetopisz“ 1858. évf II. köt. 1871. I. Ez utóbbiban Szerémi György „Epistolájá“-nak Czerni Jovánra vonatkozó részei fordításban közöltétnek.) Verancsics Antal: Összes művei II. 29.