Kele József: A jász-kunság megváltása (Budapest, 1903)
1. Előzmények
22-iki számában értekezett a követelés jogosságáról, amely véleményét dr. Illéssy János országos levéltárnok megtámadván, ugyancsak a Jásznagykunszolnokmegyei Lapok és a Jászberény és Vidéke hasábjain dr. Almássy László jászberényi ügyvéd és jelen ismertetés írója, — akik dr. Szendrey Imrével hasonló nézetet vallottak, — fejtegetéseinek valódiságát támogatták. Az érdekeltek és érdeklődők figyelme akkor ismét fel lett rázva és a hasongondolkozásunk tömörülése mellett mindinkább élénkebbé vált az az óhajtás, hogy valamit tenni kell. Igen kevés embernek volt azonban ideája arról, hogy mi legyen ez a valami, mit kelljen cselekedni, s főleg hogy kelljen hozzákezdeni? És ez nagyon természetes. A kezdeményezés, a helyes mederbe való zökkentés ellen van minden. Ellene van egy ellentétes véleményáramlat, amely jóhiszeműleg védve a maga álláspontját, öntudatlanul is, talán akaratlanul is gátul szolgál a kezdeményezésnek, — habár — s ezt nem a saját nézetem kedvezőbb színben való feltüntetése végett mondom, ezen ellentétes vélemény hívei, elenyészőleg, kisebb számmal vannak. Ellene van a tudatlanság, — mert sajnos, Magyarország ezen kiválóan érdekes partiális jogát a joggal tudományosan foglalkozók sohasem méltatták a kellő figyelemre, —s ma, amikor már csak igen csekély örökösödési részében bir érvénynyel, a fiatalabb nemzedék figyelmét magára vonni nem is képes. Jogi egyetemeinken, akadémiáinkon tanítják a római jogot, osztrák jogot, de nem tanítják s így nem tudja, nem ismeri a fiatalabb nemzedék közül senki azt a jogot, amely Magyarország szívében, a legnagyobb vidéken, egy ezredéven keresztül respublicaszerű életerős szervezetté izmosodott, amelynek uralma alatt a jász-kunok az országnak szivét, magvát képezték, önmaguk erejéből létesített közhasznú és közművelődési intézményeikkel a »viribus unitis« alapján mindig a kor szellemének megfelelő fokú műveltségű, lelkes, hazafias, vallásos és tiszta érzelmű nemzedéket neveltek. Jogtudósaink, egyetemi tana