Hradszky József: A szepesi "tíz-lándsások széke"vagy a "kisvármegye"története 3. (Lőcse, 1895)
I. A Kisvármegye eredete, helységei, földje, lakosságra, közjogi helyzete és politikai története
6 elzárt völgyét és a Lengyelországból hazánkba vezető utakat egy átalában semmiféle könnyen járható út sem köti össze, tehát a vezér Borsodot alkalmas határpontul alig választhatta. Csak egy esetben lett volna igazolt Borsnak eljárása: ha a Névtelen jegyző a Bódva felső völgyében levő Szepsi vidékének erdőségeit nevezi Szepes-erdőnek. De akkor is át kellett azon kelnie a magyar hadnak, hogy a Tátra hegyéig jusson, vagy hogy az akkori hegyrajzi ismeretek szerint talán a Tátrához számított Érczhegységen át az alföldre visszatérhessen. A Névtelen jegyzőnek sok tévedését mutatták már ki, de a honfoglalásról szóló előadásának pontosságát kétségbe vonni alig lehet. Ha tehát itt is hitelesnek fogadjuk el, akkor a Bors alapította határerősséget, melytől a Tátra hegyein át tért vissza Árpádhoz, csak a mai Szepessé területén kereshetjük. A magyarok letelepedéséről írt kitűnő tanulmány hazánk nyugati határairól szólva, azt mondja: »Sasvárral szemben fekszik Strdzsoldalvást az erdélyi Küküllőre emlékeztető Kukló és Székelyfalva, mind nyomai annak, hogy itt határ volt, melyre különös gondot fordítottak.«*) Szepesnek is igen régi idők óta van Strazsdfa, mely legrégibb okleveleinkben » Eőr, Oer« nevek alatt fordul elő, s ma Nagy-Őr (tótul Strazka, németül Nehre) nevet visel; lakóit az okiratok »speculatores «-nek, szemlélőknek, magyarán méltán határőröknek nevezik; a Szepességen is találunk Küküllőre emlékeztető Kuklót a Hernád folyó mentén levő Kluknó-ban és Székelyfalvát az 1200 körül fölmerült Zeek- (Szék-) ben, melyet ma Sziatvinnak hívunk; magát Szepesi is azonosíthatnék az Erdély keleti határán levő Szepsi-Szent-György kezdő neve *) Pauler Gyula :Századok* 1877. 491.