Osváth Pál: Biharvármegyében kebelezett Kis-Mária (Kismarja) nagyközség és a nagymariai puszta leirása (Budapest, 1896)
1. Előszó
Egész nagyságában ismertem ez állás nehézségeit és ezen időben veszélyes voltát. A fizetés (melyre rendesen ráfizettem), sem lehetett reám csábító hatású; de mert a közbirodalom hivott s mert a haza belső ellenségei ellen küzdve ismét honvéd lehettem : ez állás elfogadása által újra hazafias kötelességet hittem teljesíteni. Ez időtől fogva a pandúr rendszer megszűntéig, gyakran életem kockáztatásával, jelentékeny tényezője lettem közbiztonságunk helyreállításának. Nevezetesebb vagy veszélyesebb szerepléseimről sok okmány van birtokomba. Ezek közt van a vármegye felmentő levele, mely rólam szólva igy végződik „tiszta jelleme, lelkiismeretes ügybuzgósággal párosult szakavatottságáról ösmertette meg magát és felebbvalóinak általános becsülését — elösmerését méltán kiérdemelte.“ Úgy az első, mint a vármegyétől később, nyert utasításom, elég tág ösvényt, hagyott szigorúsága. Ezen ösvényen, emberi gyarlóságból hibázhattam is, de mentségem legyen e kor és jóakaratom. Hasonló volt e korban némely működésem azon orvoséhoz, aki, csakhogy kedves veszélyes betegének életét biztosítsa: számára szükségből, méregből is jóhatásu orvosságot készít.J) így ítélhették azt meg azok, a kik közt éltem, de Kis-Máriától gyermekkorom óta távol lévén, hogy földeim is némileg ösmerhessenek s rólam elhamarkodva ne ítéljenek : helyén valónak véltem magamat a fentirtakban velük is megismertetni. 2) Azt óhajtottam még elérni, hogy szülőföldem Kis-Máriának is némi külön szolgálatot tehessek. Erre is megjött most az alkalom, ugyanis: Ifjú és férfi koromban fegyvert adott a kötelesség kezembe, de már ekkor is kedves mellékfoglalkozásom volt Biharvármegye múltjának puhatolása. E puhatolás némely részét már 1875-ben „Biharvármegye ’) Reám kétszer lettek orozva, egyszer pedig egy este saját udvaromban helyettem a feleségemre úgy lőttek, hogy a golyó egy hüvelyknyire fúródott mellette a falba. “) Találkoztam több oly jó útra tért egyénekkel, kik ifjabb korukban javíthatlanoknak mutatkoztak, s e miatt irántuk kíméletlen voltam. Most ezek keresztapjoknak hívnak. Vájjon ezen elnevezés nálunk, nem az egykor itt virágzott r. kath. hit bérmálási szertartásától maradt-e vissza ?