Boleman István: A balatonparti fürdők és üdülőhelyek leirása (Budapest, 1900)
I. Bevezetés
Bevezetés dó sok is a Balatont, melyet «magyar tenger»-nek szeretünk nevezni, régi időkből visszamaradt tengernek tekintettek, úgy az orvosok is a tengervíz és part gyógyító tényezőit keresték a Balatonnál is, azért beszélnek még most is az árapály okozta hullámverésről a Balatonban, a tó vizének sótartalmáról, a levegőnek ásványos sók telítéséről és más egyébről, ami a tengernél található, mégpedig mindezekről mint olyan tényezőkről, melyek a gyógyulásokat elsősorban eredményezik. Csak ez az eredmény biztos, annak magyarázatára azonban nem kell és nem is lehet a tengerre utalnunk. Erre főleg a populáris «magyar tenger» elnevezés és a Balaton eredetéről vallott hibás vélemények vezettek. Miért nem kerestek, ha már kellett, inkább hasonlatosságot az alpesi nagy tavak mellett elért gyógysikerekkel? A genfi, a vierwaldstätti, de még a wörthi, millstadti, gmundeni tavak partjain szintén kitűnő gyógyulásokat tapasztaltak és nem keresték azoknak okát másban, mint az ott létező természeti viszonyokban. A Balatonnak tiszta, üde levegője, sok napfénye, hűs vize elegendő tényezők a gyógyulási sikerek megmagyarázására. Nem háládatos ugyan divatos balvéleményeknek felderítése, de szükséges lépés arra, hogy az igazságot felismerjük s a Balatonnak, mint nagy, országos üdülőhelynek épen nincs hátrányára, ha nem kölcsönvett érvekkel, de a Balatonnak saját természetével bizonyítjuk be bámulatos gyógyító erejét. Lássuk tehát! Azt állították, hogy a Balaton vize nem közönséges víz, de hígított savanyúvíz, mert Schuszter, azután Preusz analízise mindazokat az ásványos részeket kimutatta a Balaton vizében, amelyek a balatonfüredi savanyúvízben előfordulnak, sőt szabad szénsav is található benne. Ez mind igaz, csakhogy ha az ásványos részeknek csupán aequivalenseit veszszük, anélkül, hogy az absolut mennyiségre tekintettel vagyunk, akkor minden kút vize ásványos forrás, mert hiszen ha valamely kút vizében egészen hiányzik minden ásványos rész vagy szénsav, úgy az élvezhetetlen ital. Ilosvay tanárnak legújabb analízisei (lásd e mű I. köt. 6-ik részét) bizonyítják, hogy a Balaton vizének vegyi összetétele a tóban majd mindenütt egyforma és hogy a szilárd alkatrészek általában ezer gramm vízben csak 03681 grammal szerepelnek, mellettük a szabad szénsav 01398 gramm; oly számadatok ezek, melyeket bármely jó kútvíznek analízisénél is még feltalálhatunk. Igaz, hogy több európai tó vizének vegyi vizsgálatával összehasonlítva a Balaton vizét, azt találta Ilosvay, hogy «legtöbb szilárd maradék a Balaton vizében van s mind a szilárd alkatrészek mennyisége, mind azok minősége alapján jogosultnak mondhatjuk ScHUSTER-nek azt a kijentését, hogy a Balaton vize hígított ásványos víz», de ezen kijelentés inkább csak a többi tó vizével szemben jogos, míg összehasonlítás nélkül tekintve, csak nagy fentartással fogadható el. Ha tehát a Balaton gyógyító hatásának magyarázatánál el kell hagynunk a tengeri fürdők vagy az ásványos vizű fürdők gyógyító erejét, miként magyarázhatjuk meg a kétségtelen szép eredményeket ? Eltekintve az általános okoktól, melyek minden fürdőzésnél közreműködnek (úgymint a helyváltozás, a megszokott mindennapi munkából és gondokból való kibontakozás, megváltoztatott élet- és étrend sat.) leginkább két fő tényező tűnik elő, mint a gyógyulást elősegítő fontos ok. Ezek pedig: először fürdés a hűs vízben, másodszor a tisztább levegő, egyáltalán a jó éghajlati viszonyok és főleg az erősebb napfény. Vizsgáljuk e tényezőket kissé közelebbről.