Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)

a magyar közönség , hanem éppen azért, m­ert illy sorsra az Egyesület, úgy hisszük, soha nem leszen kárhoztatva —­­akár jutalmazza munkálódásit siker, akár nem­ — mi az Egyesület két Tagjai is bátran remélihetjük, hogy midőn csekély tapasztalásaikat és szerzett adatunkat minden őszinteséggel itt előterjeszt­jük , a’ Tekintetes Egyesületben nem annyi­ra szigorú bírákra találatulunk, kik parányi tehetségünk után ítélnek csak , mint inkább olly gyámolokra, kik elégtelenségünket böl­­cseségük által kipótolják,­­s azt, a’ mit da­rabosan hozunk elő , némi rendbe hozzák. Legyen ea’ tárgy legalább annyira kifejtve, mint ígértük, hogy ha mi nem is, —■ tán sze­rencsésbek ’s ügyesbek foghassák­ fel egykor a' fonalat ott, hol az kiesett kezeinkbül! Hidak körül a’ most élő nemzetek tapasz­talási különbözők; ’s nem állíthatni, hogy egy is tökéletességgel kifejtette már a' tárgyat. Az éghajlat ’s az abbul származó meleg és hideg, a’ vizek szélessége, sebessége, a' fo­lyam medrének földalakja ’s végre a' hidak építésére szükséges anyagok határozzák némi­leg azon tapasztalási lépcsőt el, mellyen egyik vagy másik nemzet áll­­, úgy hogy egyenlő mechanikai intelligentiával — sőt sokkal ki­sebbel is — egyik, a’ most említett körülál­­lásoknál fogva, jóval magasban állhat és áll

Next