Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)
a magyar közönség , hanem éppen azért, mert illy sorsra az Egyesület, úgy hisszük, soha nem leszen kárhoztatva —akár jutalmazza munkálódásit siker, akár nem — mi az Egyesület két Tagjai is bátran remélihetjük, hogy midőn csekély tapasztalásaikat és szerzett adatunkat minden őszinteséggel itt előterjesztjük , a’ Tekintetes Egyesületben nem annyira szigorú bírákra találatulunk, kik parányi tehetségünk után ítélnek csak , mint inkább olly gyámolokra, kik elégtelenségünket bölcseségük által kipótolják,s azt, a’ mit darabosan hozunk elő , némi rendbe hozzák. Legyen ea’ tárgy legalább annyira kifejtve, mint ígértük, hogy ha mi nem is, —■ tán szerencsésbek ’s ügyesbek foghassák fel egykor a' fonalat ott, hol az kiesett kezeinkbül! Hidak körül a’ most élő nemzetek tapasztalási különbözők; ’s nem állíthatni, hogy egy is tökéletességgel kifejtette már a' tárgyat. Az éghajlat ’s az abbul származó meleg és hideg, a’ vizek szélessége, sebessége, a' folyam medrének földalakja ’s végre a' hidak építésére szükséges anyagok határozzák némileg azon tapasztalási lépcsőt el, mellyen egyik vagy másik nemzet áll, úgy hogy egyenlő mechanikai intelligentiával — sőt sokkal kisebbel is — egyik, a’ most említett körülállásoknál fogva, jóval magasban állhat és áll