Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl (Budapest, 1933)
nok, Dr. Lauringer Ernő és báró Miske Kálmán múzeumigazgatók voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani s ezeket az ismertetéseket a soproni és szombathelyi részletes helyi kalauzokban egész terjedelmükben, itt azonban — a szükség parancsolta térkorlátozás miatt — csak kivonatosan közölhettük: Szombathely város leírását Dr. Tajváry Ede polgármester és Dr. Géfin Gyula theológiai tanár, Győrét Koller Jenő városi tanácsos, Kismartonét Dr. Csatkai Endre nézte át; az általános részben az éghajlati viszonyokról szóló szakaszt Dr. Kéthly Antal, az Orsz M. Kir. Meteorológiai Intézet aligazgatója és az építészetet és képzőművészetet tárgyaló fejezetet Dr. Berbauer Virgil írta meg. Számos értékes adattal gyarapította a kalauzt Dr. Zsoll Jenő, a Győr-Sopron-Ebenfurthi vasút üzletigazgatója is. Fogadják fáradozásukért mindnyájan őszinte köszönetemet. A kalauznak minden egyéb része alulírt munkája. Felsődunántúl nagy részét — majdnem az egész hegyvidéket és a rónának is jelentékeny részét — a trianoni diktátum Ausztriának ítélte oda és Burgenland néven osztrák szövetséges tartományt csinált belőle. Ámde a turista nem ismer mesterséges határokat és ezért kalauzunk az összefüggő hegyvidék eme részeit is ugyanoly részletességgel tárgyalja, mint a régebbi kiadásban, a politikai változások figyelembevételével, egyrészt helyszíni közvetlen tapasztalatok alapján, másrészt a burgenlandi irodalom idevágó termékeinek felhasználásával. Örömmel látom, hogy a burgenlandi irodalom elszakított országrészünk megismertetésére (sőt ■ — nézete szerint — szinte „felfedezésére“ !) nagy áldozatokat hozott és számos munkát produkált, melyek közül a legjobbakat— Dagomar Frey, Max Hoffer és Andre Csatkai műveit — ismertetéseimben (a forrás megjelölésével) fel is használtam. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül Friedrich Kramer burgenlandi író eljárását, aki nem átallotta „Führer durch das Burgenland” című, Kismartonban, 1926-ban megjelent könyvének nagy (majdnem legnagyobb) részét az én soproni kalauzomból („Führer durch Sopron und die Ungarischen Alpen, Sopron, 1912.) szóról-szóra kiírni— a forrás teljes elhallgatásával! Kalauzunk illusztrálására nagy gondot fordítottunk. A soksok munkatárs fényképanyagából Lux Géza építészmérnök — aki már a Bükk és a Tátrai autóskalauzainknak is művésze volt— szakavatott tollal teljesen új és egységes ízlésű tusrajzokat készített, ami külön jellegzetessége új kalauzainknak. Térképmellékleteink már nem ily egységesek. Itt a gyakorlati célszerűség és szükségesség parancsára felhasználtuk egyrészt a kalauzunk részére több, mint egy évtizede készült katonai térképkivágatokat (Sopron környéke, Rozália hg., Lánzséri hg, Lajta hg) eredeti színű út jelzésekkel, melyek — a kalauz szövegrészében mindenütt gondosan megjelölt — némi változást szenvedtek ugyan, de ma is fontos túrasegédeszközeink, másrészt mellékeltük