Takáts Sándor: Komárom IV. Béla alatt (Komárom, 1885)

Általánosan elismert követelménye a histó­riának, hogy a történetíró eredeti kútfőket használ­jon a kutatásoknál és semmit se állítson, ami hitelt érdemlő kútfők alapján nem igazolható, mert csak az érdemel hitelt, ami a forrásokból bebizonyítható. ’) Fölötte megvan tehát nehezítve a kutatónak fel­adata, ha kénytelenek a forrásokat nélkülözni, il­letve, ha olyanok nem is léteznek. Fájdalommal kell bevallanunk, hogy városunk Árpád kori történel­ménél ez utóbbi eset forog fent, mert egyetlen sort sem leírunk Komáromnak ez időszakba eső múltjá­ról, mely némi világot vetne őseink itteni viszo­nyára s fejlettségünk állapotára. S ha mindamellett képesek vagyunk mégis némely korszakoknak ho­mályos képet adni, azt a királyaink által adott, s mai napig fentmaradt privilégiumoknak köszönhet­jük, melyek mint a társadalmi viszonyok fejlődésé­ben ekkor még irányt adó befolyások, nem ritkán érdekes világot vetnek a városok beléletére és szer­vezkedésére is, ami nagyon természetes, mert a kezdetlegesség stádiumaiban a művelődés­ és fejlő­désre való törekvés lehetőségének ekkor még a ") Dr. Kerékgyártó Árpád: Magyarország mivelődésének történelme. 3. 1.

Next