Takáts Sándor: Komárom IV. Béla alatt (Komárom, 1885)
Általánosan elismert követelménye a históriának, hogy a történetíró eredeti kútfőket használjon a kutatásoknál és semmit se állítson, ami hitelt érdemlő kútfők alapján nem igazolható, mert csak az érdemel hitelt, ami a forrásokból bebizonyítható. ’) Fölötte megvan tehát nehezítve a kutatónak feladata, ha kénytelenek a forrásokat nélkülözni, illetve, ha olyanok nem is léteznek. Fájdalommal kell bevallanunk, hogy városunk Árpád kori történelménél ez utóbbi eset forog fent, mert egyetlen sort sem leírunk Komáromnak ez időszakba eső múltjáról, mely némi világot vetne őseink itteni viszonyára s fejlettségünk állapotára. S ha mindamellett képesek vagyunk mégis némely korszakoknak homályos képet adni, azt a királyaink által adott, s mai napig fentmaradt privilégiumoknak köszönhetjük, melyek mint a társadalmi viszonyok fejlődésében ekkor még irányt adó befolyások, nem ritkán érdekes világot vetnek a városok beléletére és szervezkedésére is, ami nagyon természetes, mert a kezdetlegesség stádiumaiban a művelődés és fejlődésre való törekvés lehetőségének ekkor még a ") Dr. Kerékgyártó Árpád: Magyarország mivelődésének történelme. 3. 1.