Fölker József: Mohács története (Mohács, 1900)
I. Korszak. Mohács keletkezésétől 1526-ig, vagyis a török uralom kezdetéig
Igen figyelemre méltó megjegyzést találunk Mohácsra vonatkozólag 1333-ban, ahol az idevágó történelmi okirat megemlítvén Mohács lakosságát, azt mondja: «hospites de villa Mohach», azaz: a mohácsi jövevények. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy amidőn a tatárpusztítás végig dúlt hazánkon, ennek vészes nyomai Baranyában s igy Mohácson is mutatkoztak. A püspök tehát Mohács megritkult lakosságának kiegészítéséül idegen népeket telepített le, mert hospes alatt ilyeneket kell értenünk. Ezen jövevények a történelmi följegyzések szerint többnyire kézmívesek és leginkább az építkezésekhez értők voltak, úgymint: krímives, kőfaragó, szobrász, aranyozó stb. Amiből indokoltan azon következtetésre juthatunk, hogy a püspök valószínűleg valami nagyobbszerű templom építését tervezhette. Azt ugyanis már föntebb, a pápai adólajstromokból megtudjuk, hogy Mohách vagy Mohácz akkor már kath. plébániával bírt, még pedig az adó összegéből következtetve már elég jelentékeny lehetett e plébánia. Történelmileg is érdekes, de jellemző e mellett azon kor papi fegyelmére a következő eset: 1400-ban a mohácsi plébánost Vörös (Rufus) Sebestyénnek hívják. Egy éjjel kertjébe idegenek vetődtek. A házbeliek felköltötték őt, hogy azokat elűzze. Ő erős szavakkal szól rá a lármázókra, mire azok egész méltatlanul megtámadják őt. Erre szolgáinak parancsot adott, hogy űzzék el a lármázókat, de ne bántalmazzák őket (non tamen offendant), maga pedig aludni tért. Pál az egyik támadót nyílhegygyel úgy meglőtte, hogy harmadnapra meghalt. S emiatt a plébános, mint emberölésben közreműködő, kénytelen a pápához a defectu lenitatis föloldozásért folyamodni.1 Rufus azonban nem sokáig élvezhette a plébániát, mert már 1401-ben olvassuk, hogy a pápa Pál fiát, Sebestyént erősítette meg a mohácsi plébánián, mely okirat a helyet Mohacz-nak írja.2 Történelmi érdekességet kölcsönöz ez okmánynak főképen az, mert ebből tudjuk meg, hogy városunk akkori temploma Mária tiszteletére volt szentelve. Városunk ezen időben már mindinkább kiemelkedik a homályból, folyton és jelentékenyen emelkedik. Amit bizonyít egyebek között az is, hogy a fentebb vázolt hatalmaskodási ügyben a püspöki emberek élén a püspöknek mohácsi gazdasági intézőjével egyetemben a pécsi várnagy is állott és pedig azon a czimen. 1 Mon. vat. I—IX. 185. — 2 Mon. vat. I—IX. 388.