Komlóssy Ferencz: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története (Esztergom, 1896)
XII. A Komárom vidéki róm. kath. népnevelők egyesülete köréhez tartozó iskolák
5. GÚTA. Komárom vármegye csallóközi járásához tartozik. Anyaegyház. Közs. Lk. sz. 7500. —Rk. 7300, izr. 200. — A lakosság nyelve magyar. Tank. sz. 1450. — Mn. 1100, ism. 350. — Tny. magyar Posta : helyben. Vasut-állomás : Érsekújvár. Táviró-állomás : Komárom. A község maga igen régi. Árpádkori okmányokban létezik róla említés. Mint a szóhagyomány tartja, ma már harmadik helyén fekszik. E szóhagyományt támogatják Nagy-Gúta és Ó-Gúta dűlő nevek, melyek igazolni látszanak, hogy valaha ezen pontokon állott a község, a Vág balpartján, míg most a kis Duna jobbpartján terül el mintegy 100 holdnyi nagy területen, több mint 1000 lakóházzal, 15 nagyobb és 10 kisebb utczával. A község levéltárában őrzött régi okmányok azt sejtetik, hogy Gúta az Árpádok idejében tiszamelléki jászokkal telepíttetett be. Szokások, életmód és építkezés olyanok, mint a Tisza mentén. Gútának régi épületei czölöpökre vannak emelve, mint a Tisza mellett. A czölöpök befonva gallyal, ez pedig megtapasztva szalmával, gyúrt sárral. Természetesen az újabb épületek már téglából készült szilárd alkotmányok. Ezen ősi telepítés után Gúta gyakran népesült későbbi bevándorlók által. Erre mutatnak a Füri, Madari, Kürti, Libádi, Letkési, Lévai, Marosi, Komáromi, Kéri, Csáki stb. családnevek, melyek ama községektől vannak véve, ahonnét beköltöztek. A beköltözések minden valószínűség szerint a török hódoltság idejében történtek. Az Érsekújvárban tanyázó török által nyomatva, a körülfekvő községek lakói itt a vizek és nádasok között kerestek menedéket, hova a török utánok nem mehetett, vagy legalább is ezt megkísértenie nem volt tanácsos. De még itt védelemre is találtak. Minden kétséget kizárólag védekezésre készült a Duna és Vág folyók által képzett földnyelven a városházával szemben, felerészben ma is fönnálló földsáncz, egy nagy négyszög, bástyaszerü kiszögellésekkel a négy sarkán, mely portyázó csapatok ellen képes volt oltalmat nyújtani s melyet a nép, mivel halottad árvízkor odatemeti, Békevárnak nevez és az üdvözítő keresztjével jelölt meg. A község mint erkölcsi testület, igen régen nyert mezővárosi czimet, vásártartási jogot és különféle igen szép privilégiumokat, melyekről szóló okmányok a városházán nagy gonddal és féltékenységgel őriztetnek. A legrégibb okmány IV. László királytól származik. Ezen különféle privilégiumok, melynek minden gutái élénk tudatával bir, szolgáltattak alkalmat azon téves felfogásra, mintha Gúta a jobbágyi kötelék alól is föl lett volna mentve, mi ismét százados pereknek, nagy zavargásoknak lett szülőokává s ennek köszönheti Gúta, hogy máig rendezetlen, tagositatlan állapotban van s egy nagyobb birtokosgazda 60—70 kisebb-nagyobb darabban bírja földjeit a kiterjedt határban, itt-amott, a mezei gazdálkodás nagy hátrányára. A családnevek, ide nem számítva a minden közegben előforduló Kis, Nagy, Szabó, Kovács, Takács, Molnár neveket, legnagyobb részben igen jó magyar hangzásuak. Mutatónak fölemlítünk néhányat: Anda, Bondor, Bokor, Bogár, Csömör, Gorzó, Fördös, Gönczöl, Halász, Hegyi, Hollósi, Kincse, Kulacs, Madarász, Őszi, Pataki, Rajos, Rigó, Seregély, Szántó, Szénási, Szövő, Tánczos, Téglás, Vajas stb. S ha közéjök keveredik valami idegen, azt csakhamar megmagyarositják. így lett az idevetődött Schönauer német katonából Sinór s a tót gyerek Sobákból Zsadány, Rauschból Rajos stb. minden miniszteri engedély nélkül. Vallásukhoz bensőséggel ragaszkodnak, a közéjük keveredő más vallásut csakhamar megtérítik, addig össze nem házasodnak vele. Péterffi szerint a plébánia 1397-ben már említtetik. A reformátió nyom nélkül ment el fölöttük. A szomszédos községek, mint Kamocsa és fél Csallóköz kálvinistákká lettek, de Gúta akkoron fiókegyházával Keszegfalvával megmaradt katholikusnak. Az 1561. és 1562. évben az egyházi látogató dicséri a plébános és hívek buzgalmát. 1634-ből az emlittetik, hogy háromféle rendes anyakönyv vezettetik. Sajnos, hogy ezek az 1715-iki nagy tűzvészben elvesztek s anyakönyvek csak ez időtől vannak. Leégett ekkor a templom is és 1724-ben épült mai helyén egészen újból Szászig. Keresztély esztergomi 638