Kiss Kálmán: A Szatmári Református Egyházmegye története (Kecskemét, 1878)
II. Rész. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története
10) 1760-ben azt úja a vizitáció, hogy meghalt a kisszekeres pap és a szomszéd papok szolgáltak ott, de az elhalt nevét ki nem teszi. 11) 1750—63. Halmi István lévita, akit azért bocsátottak el, mert csak lévita volt Ezen évben Kisszekeres Darnót, mint egykori filiáját, magához viszszacsatoltatni kérte. 12) 1753—55. Solymosi József rendes pap, kit mind a nép, mind Ormós nevű földesúr dicsér. 1755-ben Tisztaberekre hivatott Kisszekeresről a lelkész; de neve nincs feljegyezve. Ezután nincs szó róla 1759-ig. Ekkor nem marasztják 13) Józsa Imrét, minthogy csak lévita volt. 14) 1759—62. Mogyorósi András. 1760-ban marasztják s a vizitáció igy ír: „Helc clenodia in templi Crypta inventa in manibus d. Ormós (földesúr) stringuntur.“ 1761-ben nem akart maradni a fizetés csonkulása miatt. Ide vonatkozólag ezt irja a vizitáció: „Decima est denegata a spect. domino Maróthy a pie memoriae decessoribus in usum ministri pie collata, cujus rei faber est d. Samuel Kolonay.“ Hihetőleg ezt a rozsályi kunok — a Maróthyak leányágú ősei — ajándékozták. 15) 1762—65. Gyújtó Tamás. 16) 1765—71. Solti Gergely, ki alatt 1766-ban így ír a vizitáció: „Ecclesia anxia est super eo, quod dnus Emericus Ormós res in templa inventas, via facti sibi rapuit, vendidit, nec pretium ruinis templi investivit.“ 1771 -ben azért bocsáták el Soltit, mert az iskolás gyermekeket tanítani nem akarta. 17) 1771— 77. Vecsei György. 1766-ban nem akarta a nép marasztani ; de a földesurak s a vizitáció megmarasztált. 18) 1777-ben „meghalt a kisszekeresiek papja.“ 19) 1778— 81. Csengeri Pál. Jött Kömörőből s ugyanoda ment viszsza. 1778-ban megparancsolja a vizitáció, hogy matrikulát szerezzenek, különben nem kapnak papot. 20) 1781. Bibarczfalvi János, ki magát Egribe ajánlotta. 21) 1782—84. Fülei Sámuel, ki Géberjénbe ígérkezett. 22) 1784. Kézy György. 23) 1785—87. Szilágyi György. 24) 1787—89. ismét Bibarczfalvi János, ki innen Gyügyére ígérkezett. 25) 1789—91. ismét Csengeri Pál, ki innen Amaczra ajánlotta magát. 26) 1791—94. Fekete István. 27) 1794. Biró Balázs. 28) 1795. Kovács Márton, ki innen Kömörőbe ment. 29) 1796. Sallai András. 30) 1799—1805. Geczeő István. Tanult Patakon; meghalt Kisszekeresen. se.