Zsilinszky Mihály: A magyar országgyülések vallásügyi tárgyalásai a reformátiótól kezdve 3. 1647-1687 (Budapest, 1891)
Harmadik fejezet. A vasvári békétől az alkotmány felfüggesztéséig (1664-1672)
A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK VALLÁSÜGYI TÁRGYALÁSAI: 335 házy Pál és Farkas, Csáky Ferencz és István, Pálffy Miklós, Illésházy György, Balassa Bálint, Zichy István és Ujfalussy András. Idegen származású biztosok ezúttal nem küldettek ki, talán azért, hogy ezáltal is a kedélyek szükségtelenül ne keserítessenek. Már a gyűlések elején kitűnt, hogy az egybegyűlt rendek nem várnak sokat a tanácskozásoktól. Az a meggyőződés uralkodott a szívekben, hogy minden határozat haszontalan ott, hol a meglevő törvények meg nem tartatnak. Egy közkézen forgott és a rendekhez intézett levélben ilyen kérdések voltak: a ti szegény magyarok! mit használtak az eddigi gyűlések? miért költöttek a körmöczi követek annyi pénzt Bécsben? miért koptatták oly soká a német uraknak küszöbét? A felelet az volt, hogy minden haszontalan és eredménytelen lesz most is; a vallási gyűlölet pusztít közöttök, nem lesz a gyűléseknek jó vége. Ezt sokan elhitték és következtették abból a körülményből, hogy a főpapok mint királyi biztosok szerepeltek és hogy a régibb törvények meg nem tartásából eredt sérelmeket, köztük a vallásiakat is, el akarták odázni. Vészjósló hangok emelkedtek, a katholikusoknál úgy, mint a protestánsoknál. Ha a császár most sem tesz eleget a magyar rendek kívánságának, akkor — úgymond — nincs más orvosság, mint az önvédelemnek jogosult fegyvere. Mindjárt az első ülésen — márczius 19-én , midőn a követek a helytartóhoz mentek tisztelegni és a prímástól átvették a felség levelét, nagy zaj támadt a rendek czímezése felett, mely így hangzott: „Egregiis, nobilibus, prudentibus et circumspectis Neosolii ad presentem Terminum congregatis.“ A „status“ elnevezés kimaradt, amiből a rendek joggal következtethették, hogy őket a király nem mint rendeket, hanem csak mint privát embereket hívta össze. Küldöttséget menesztettek a prímáshoz Szepessy Pál vezetése mellett, felvilágosítást kérni a sértő eljárás felől. De a prímás magaviselete még inkább felizgatta őket, mert ahelyett, hogy „mint vér a vért, magyar a magyart“ illő