Mihalovics Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon 2. (Budapest, 1900)
A jelen kötetben tárgyalandó századok az előbbitől több tekintetbenkülönböző korszakot képeznek a magyar prédikáczió történetében. A külső történelemnek sok egyéb jelentőségei között kiválik a trienti zsinat, mint korszakalkotó esemény az egyháznak életében. A magyar katholikus egyház a nevezett zsinat elveinek megfelelően a tizenhetedik század elején kezdett berendezkedni. Tehát ezen századdal új egyházi állapotok jönnek létre, melyek az előbbi századokban ismeretlenek voltak. S az egyház külső intézményei napjainkig azokon az alapokon nyugosznak, melyeket a trienti zsinat lerakott. Fönnebb mondottuk, hogy a külső történet el nem választható a belsőtől, egyik a másikra befoly, egyik a másikat irányítja. Ha tehát új állapotokat szültek az új századok, a prédikáczió is új alakulásokon ment át, és pedig oly mérvben, amilyen mérvben megújító erővel bírtak az említett zsinat által tett intézkedések. Továbbá az előbbi kötet végén megjegyeztük, hogy a szentbeszéd, mint irodalmi termék, a megelőző századokban csak vajúdás korát élte, belső és külső formai tökélyt, szabatosságot és egységet nélkülözött, a hitszónokok a műremekig föl nem emelkedtek. A tizenhetedik századnak elején megszületik a magyar irodalom mezején a szentbeszédnek tökéletes példánya, mely mintául szolgál a következő századokban is egészen napjainkig. Ha egy fölfedezés korszakalkotó, időket elválasztó jelentőséggel bír, természetes, hogy a prédikáczió történetében a mintának létrejötte is új korszakot vezet be. Azonkívül a könyvnyomtatás föltalálása, illetőleg a nyomdák szaporodása, lehetővé tette egyrészt a tudománynak nagyobb mérvű elterjedését, másrészt pedig irodalmi termékeknek közrebocsátását. Hazánkban volt ugyan előbb is katholikus nyomda, de a tizenhetedik században a tengődést virágzás váltotta föl. Elkép