Divald Kornél: Eperjes templomai. Adatok Rombauer János festőről (Budapest, 1904)
A szent Miklós templom
A város határát szegélyező hegyek ormairól négy, romban heverő vár s barokk építészetünk egyik érdekes emléke, az eperjesi kálvária tekint alá. A várak közül a kúp alakú hegy tetején épült sárosi vár a főutcáról is szembeötlik. A főutcza az egész várost kettéhasítja s közepén hatalmas piaccá tágul. Itt áll a város hol dicső, hol szomorú, Rákóczi koráig azonban mindenkor mozgalmas történetének néma tanúja: a szent Miklósról elnevezett ősi plébániatemplom, a mely viharverte falaival s közel hetven méternyi magas zömök tornyával az összes házak fölött uralkodik. A templom a csúcsíves csarnoktemplomok legtökéletesebb példája Magyarországon. Egész hossza 54'70 méter, szélessége 34'45 méter, belsejének magassága pedig 16 méter s így méretei tekintetében is java székesegyházaink mellé sorakozik. Mint csarnoktemplomot hosszával csak a lőcsei templom és a pozsonyi dóm múlja felül. Mindkettőnél azonban az eperjesi templom úgy alaprajzában, mint fölépítésében jóval egyöntetűbb s így térhatása is jelentősebb. Technikai szempontból véve alig maradt ránk egy-két templom, a melyet a középkorban oly lelkiismeretes gonddal építettek volna, mint az eperjesiek a maguk plébánia-egyházát. A templom múltjával, régészeti leírásával a szakirodalom már gyakran foglalkozott. Behatóbb építészeti méltatására s kellő szem-