Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)
Sajtkészités (liptói sajt, brinza)
— 168 — IT. Sajtkészités (liptói sajt, brinza). A sajtot nem annyira házilag készítik, mint inkább a hegyi legelőkön lévő juhászatokban (1. „Szénatakaritás“). Akár állandó legelő legyen az, — t. i. olyan, mely minden évben legelőül szolgál — akár csak rét, mely azon évben kerül a juhok által való megtrágyálásra, annak központját a bacsa (juhász gazda — számadó juhász) szállása (salas íz fabódé) képezi, mely tulajdonképen egy konyha, a melyhez ritkán egy-egy kamara-féle rész is csatlakozik, hol a bacsa különböző tárgyait helyezi el. A legelőn, mint már fönt említem, minden réztulajdonosnak „szállása“ van. Ezen bódék közül a kacsa egyet, a legalkalmasabbat kiválasztja, és fölüti benne tanyáját. Miután kívülről mindent szemügyre vettünk, lépjünk csak be ezen kunyhóba. Elsősorban is különféle alakú és nagyságú edény vonja magára figyelmünket, amelyek a sajtkészítés különböző részleteinél nyernek alkalmazást. A juhok a jó illatú és tápláló füvektől kitűnően tejelnek, és tejük sok zsíranyagot tartalmaz. A zséterekbe fejt tejet egy nagyobb, magas edénybe szűrik, és a túrót egy anyag (levágott szopós borjú gyomrából kivett, és szárított túró, pép) hozzáadásával választják ki, amely az edényben a folyadék fölső részére emelkedik. A kivált túrót a kacsa vagy bojtársa feltárt ingujjal addig gyúrja, gyömöszöli, míg egy gomolylyá nem áll össze. Ekkor azután kiveszi, és egy négyszög alakú házi vászonruhába helyezi a túrót. E ruha sarkain, szintén házi vászonból készült hosszú szalag van, amelynek segélyével összekötözi és alkalmas helyre fölakasztja, hogy a savó folyjon ki belőle. Ha a nedvesség már jól kifolyt, akkor a ruhából ki lesz borítva.