Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)

Sajtkészités (liptói sajt, brinza)

— 168 — IT. Sajtkészités (liptói sajt, brinza). A sajtot nem annyira házilag készítik, mint inkább a hegyi legelőkön lévő juhászatokban (1. „Szónatakaritás“). Akár állandó legelő legyen az, — t. i. olyan, mely min­den évben legelőül szolgál — akár csak rét, mely azon évben kerül a juhok által való megtrágyálásra, annak köz­pontját a bacsa (juhász gazda — számadó juhász) szállása (salas íz fabódé) képezi, mely tulajdonkópen egy konyha, a melyhez ritkán egy-egy kamara-féle rész is csatlakozik, hol a bacsa különböző tárgyait helyezi el. A legelőn, mint már fönt emlitém, minden réttulaj­donosnak „szállása“ van. Ezen bódék közül a bacsa egyet, a legalkalmasabbat kiválasztja, és fölüti benne tanyáját. Miután kívülről mindent szemügyre vettünk, lépjünk csak be ezen kunyhóba. Első sorban is különféle alakú és nagy­ságú edény vonja magára figyelmünket, a melyek a sajt­készités különböző részleteinél nyernek alkalmazást. A juhok a jó illatu és tápláló füvektől kitünően te­jelnek, és tejük sok zsíranyagot tartalmaz. A zséterekbe fejt tejet egy nagyobb, magas edénybe szűrik, és a túrót egy anyag (levágott szopós borjú gyomrából kivett, és szá­rított túró, pép) hozzáadásával választják ki, a mely az edényben a folyadék fölső részére emelkedik. A kivált túrót a bacsa vagy bojtárja feltürt ingujjal addig gyúrja, gyö­möszöli, mig egy gomolylyá nem áll össze. Ekkor azután kiveszi, és egy négyszögalaku házi vászonruhába helyezi a túrót. E ruha sarkain, szintén házi vászonból készült hosszú szalag van, a melynek segélyével összekötözi és alkalmas helyre fölakasztja, hogy a savó folyjon ki belőle. Ha a nedvesség már jól kifolyt, akkor a ruhából ki lesz borítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék