Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)
Sajtkészités (liptói sajt, brinza)
Ezen túrónak kellemes édeskés íze van, és úgynevezett birka túró (édes túró) neve alatt ismeretes. Az édes túrót a konyhában meleg helyre polczra teszik, hol 8 napig marad, a mely idő alatt megsavanyodik (megerjed) és fölül a füsttől és beszáradástól egy piszkos barnás réteg képződik. Midőn már sok ilyen kenyér alakú 3—6 klgr. nagyságú túró gyűlt össze, akkor a külső piszkos réteget késsel lehámozzák, darabokra metélik és sóval keverve megdagasztják. A dagasztás nagy sajtárokban vagy teknőkben történik kézzel. Akinek azonban már nagyobb kiterjedésű juhászata van, az a dagasztást és összekeverést egy kis kézi gép segélyével végzi. E gép főalkatrésze két forgatható hengerből áll, amely közé forgatás közben a túrót teszik, hogy apró, finom, puha részekre dagaszsza a túrót. A gép működése alkalmával egy nagy lepedőn áll, ahol egyik oldalról beleteszik a hengerek közé a szétvágott túródarabokat, a másik oldalról pedig szétzúzva a lepedőre potyog. Ezt addig ismétlik, míg a túró, illetve most már sajt, kellőleg megdagasztva nincsen. Ezen sajt az úgynevezett „brinza", mely liptói sajt nevezete alatt (ha Árvában vagy másutt készül is) jő a kereskedésbe és nem csak nálunk, de külföldön is keresett kereskedelmi czikket képez. A dagasztás után ugyanis kisebb-nagyobb hordócskákba gyúrják és ezekben szállítják a szükséges helyre. E kis hordókat a juhászok maguk is szokták készíteni. Télen ugyanis, amidőn egyéb munkájuk nincsen, ezeket csinálják, és a szükséges időre előkészítik. De vannak mások is, kik mint házi iparczikket készítik. A sajt,, míg egészen friss, kenyérre is kenhető, és nemcsak tápláló, de ízletes ize miatt is, más vidéken mint csemege árultatik, ahol jó drágán is tartják. Legjobb ize van a májusi brinzának, mert a zsenge, nedvdús füvektől ekkor a juhok teje is jobb, nagyobb a zsírtartalma. A liptói sajtnak kilogrammja a helyszínen a forrásnál 35—45 kr. IP