Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 4. (Pápa, 1869)
124.§. A 48-diki mozgalmak kezdete. Bel- s nyugot- és délkeletről jött viharok
124. §. A. 4§-diki mozgalmak kezdete. Bele nyugat- és délkeletről jött viharok. Midőn 1848 tavaszán az országrendek búcsút vettek Pozsonytól, vége volt a régi Magyarországnak. Midőn ugyanekkor Pesten az új kormány beköszöntött, egy új Magyarország születendésének tárultak fel kapui. A karok és rendek betetőzték az eddigi fejlődés elméleti munkáját; a nép és kormánya, hogy az elmélet ténynyé, a papírmalasztok valóságokká váljanak, a gyakorlati életalapján kezdte meg a vívmányok fölépítését. Annyi nemes tűz után, mint minővel akkor népünk egész zöme Európa mozgalmait felkarolta, azt lehet reményleni, hogy az új viszonyok nehézség nélkül folynak át a nemzet ereibe, e remény azonban hiú remény volt. Igaz, hogy a szentesített törvényekkel elnémulni látszik minden ellentét. Igaz, hogy a magyar nép majdnem páratlan odaadással gyámolttá a szervezők munkáját. Igaz, hogy míg egész Európa háborgó tengerként szórta népeire a harczok véres habjait, Magyarország vér nélkül lépett át új alakulására, mert azon kedélyhullámokat, mellyek Pest utczáin szabadság- és egyenlőségharsogtatásokban 94, Pozsonyban, Sze pt) Mártius 15-dikén a martius 15-diki bécsi események hírére az ifjuság vezérlete alatt tübb ezerből álló néptömeg jelent meg Pest utczáin, melly az országgyűléshez intézendő, s 12 pontba (sajtószabadság, felelős minisztérium, közteherviselés, polgári s vallási egyenlőség, nemzetőrség, unió sat.) foglalt népkérelmet Petőfi nemzeti dalával együtt (Talpra magyar! hi a haza sbh) leanderemét kinyomatta, a helytartó tanácscsal a sajtószabadságot kimondatta, Budán Stancsicsot, Margit börtöneikből kieresztette, a rend és sajtókihágások ügye-