Szabó Benő: A szepesi szászok (Győr, 1866)
Hazánkban lakó nem magyar ajkú népek közül némelyek őseinknek — e honba költözésük közben — már utitársaik voltak, u. m. az Oroszok; némelyeket a honfoglaló Magyarok már itt leltek, u. m. az Oláhokat és maradani Szlávokat; mások a Magyarokhoz akkor csatlakoztak, midőn azok e hazában már letelepedtek, de a polgári köteléket magok közt még fel nem állították, a belviszonyaikat nem rendezték, u. m. a Besnyék és Szerecsenek; végre mások a Magyaroknak e hazábani letelepülésük s a polgári kötelmeknek felállítása és rendbe hozása után érkeztek ide; ezek kétfélék voltak; t. i. vagy olyanok, kik anélkül, hogy akár az udvari, akár a várszerkezetbe szőve lettek volna, egymástól külön álló, semmi összeköttetésben sem lévő apróbb községeket alakítottak, mint a királyi városoknak és szabadalmas helyeknek lakosai, mindnyájan a királyok népei voltak, vagy olyanok, kik szintén az udvar és várszerkezeten kívül állva, több apróbb községekre szétoszlottak, melyek azonban egymás között—mint fiókközségek — összeköttetésben maradván, együttesen egy nagy közönséget alakítottak, a milyenek a Tatárokkal később egyesült Kunok, azután az erdélyi és szepesi Szászok voltak) Szepesben a régi időkben különféle német jövevények települtek meg, ezek között legnevezetesebbek voltak, kik számos kisebb községekre oszolva, szepesi