Gebhardi Lajos Albert - Hegyi Jósef - Kultsár István: Magyar Ország históriája 2. (Pest, 1803)

Magyarok eredete

4 Ufjabb Történetek. Mások szűk volta miatt a Görög, és Diák Króni­kákhoz folyamodtak, midőn Attilára akadának , nemzetünket Hunnusok maradékinak kezdék állíta­ni, hogy históriájokat Attila tselekedeteivel éke­síthessék. Ezen ítélet tsak­nem a múlt századnak közepéig igaz hagyománynak tartatott, de elha­gyattatok , minekutánna némellyek a Görögök régi írásaikat jobban kezdék visgálni, és azokból megtanulták, hogy bizonyos Ogurok, vagyis Ug­rok Asiából Dácziába "jöttének, kiket bizonyos je­leikre nézve s méltán e mostani Magyarok valósá­gos Eleinek lehet tartani. Gagnes Úr ugyan még tovább is pártfogója maradtt a régi véleke­désnek, és munkájában, mellyet a Khinai tudó­sítások szerént írt a Hiongnusokról, a Magyar népet Hunnusoktól származóknak állító , utólsá­gp. lapját. 1. István király, kinek levelei legrem­­giebbek a Magyaroknál, ritkán nevezi magát Re­gem Ungarie , hanem R. Hungarie. *) Hipidanus bizonyos Hungarusokat (Magyarokat) Agarenu­­soknak , avagy Szaraczenusoknak nevez. Más diák Annalisták, kik a Magyarokat elegendők éppen nem isme­rték, egynek vélték lenni őket a Hunnusok­kal, és Avaresekkel csak­nem a tizedik század közepéig. A napkeletiek őket Törököknek nevezték , a Görö­gök pedig majd Törököknek, majd Hunnusoknak. Maga a nemzet, nem tudhatni, mi okból, a ki­jöttek egy nyolczad­ részének tulajdon nevéről, ma­gát Magyarnak nevezi, vagyis a régi Magyar írás­nak módja szerént Mogernek,­ és amint most már a többi európai nyelvek szállnak, Madscharnak.

Next