Gebhardi Lajos Albert - Hegyi Jósef - Kultsár István: Magyar Ország históriája 2. (Pest, 1803)

Szent István

Szent István. 89 nyerte, hogy alattvalói a zsínosbb erkölcsökhöz lassanként hozzászokjanak; azon kívül még né­­melly külső országiak mégis marad­nak az ország­­ban, és első eszközlei lettenek a hazafiak közé behozatott tudományoknak, és mesterségeknek. Már azelőtt voltak Németek, és Olaszok az or­szágban , kiket a Magyarok elragadtak, és szol­gáikká tettek ; más szabad embereket pedig, akik többnyire jó nemből származtak, Geiza Fejede­lem, és az ő maga hitves társa Gizela hívtak ma­gokhoz. Valóban István , amint fiának tanúságára írt intéseiben említti, szükségesnek tartja a külső pompának megszerzésére azt, hogy sok külföldie­t elereszteni országokon , avagy legalább visgálódó sereg által késértetne­k. Vippo ad ann. 1027. Vi­ta Liedberti Cameracens. Epis. ap. Dachery. Spi­­cileg. Script. T. II. p. 145. A szarándokok bizo­nyos ragadozó emberek miatt hordozták magukkal a fegyvert, kik a Bolgár­országi pusztákon, ás erdőkön lyukakban , avagy fákon laktak , az utazó fér­fiakat megölték , az aszszonyokat, és gyermeke­ket magukhoz vették, és valamit csak magokkal el­ölhettek , ott nem hagyták. Ezeknek se isteni szol­gálat juk, se vallások nem volt, mindazonáltal kön­nyű imet­élkedtek. Meglehet, hogy Mahomedánusi Kazárok , vagy Szaraczénusok, avagy éppen gyü­­levész nemzetből álló népek , vagyis , amelly annyit teszen , a mostani Czigányoknak elei voltak. A Czi­­gány név ugyan bizonyosan M. országban támadott, hol a Szegény, vagy Zegény járó­kelő koldust is teszen.

Next