Gebhardi Lajos Albert - Hegyi Jósef - Kultsár István: Magyar Ország históriája 2. (Pest, 1803)
Szent István
Szent István. 89 nyerte, hogy alattvalói a zsínosbb erkölcsökhöz lassanként hozzászokjanak; azon kívül még némelly külső országiak mégis maradnak az országban, és első eszközlei lettenek a hazafiak közé behozatott tudományoknak, és mesterségeknek. Már azelőtt voltak Németek, és Olaszok az országban , kiket a Magyarok elragadtak, és szolgáikká tettek ; más szabad embereket pedig, akik többnyire jó nemből származtak, Geiza Fejedelem, és az ő maga hitves társa Gizela hívtak magokhoz. Valóban István , amint fiának tanúságára írt intéseiben említti, szükségesnek tartja a külső pompának megszerzésére azt, hogy sok külföldiet elereszteni országokon , avagy legalább visgálódó sereg által késértetnek. Vippo ad ann. 1027. Vita Liedberti Cameracens. Epis. ap. Dachery. Spicileg. Script. T. II. p. 145. A szarándokok bizonyos ragadozó emberek miatt hordozták magukkal a fegyvert, kik a Bolgárországi pusztákon, ás erdőkön lyukakban , avagy fákon laktak , az utazó férfiakat megölték , az aszszonyokat, és gyermekeket magukhoz vették, és valamit csak magokkal elölhettek , ott nem hagyták. Ezeknek se isteni szolgálat juk, se vallások nem volt, mindazonáltal könnyű imetélkedtek. Meglehet, hogy Mahomedánusi Kazárok , vagy Szaraczénusok, avagy éppen gyülevész nemzetből álló népek , vagyis , amelly annyit teszen , a mostani Czigányoknak elei voltak. A Czigány név ugyan bizonyosan M. országban támadott, hol a Szegény, vagy Zegény járókelő koldust is teszen.