Budai Ésaiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemig (Debrecen, 1805)
Magyarok históriája - Magyarok históriája, a' külömb-külömbféle házakból való királyok alatt
II. Ulászló. 1490 —1516. 323 Piker a’ lováról letaszítja, és elevenenn elfogja. Elfogattatott Getzit is, de Lőrintz Pap, Istvánfi Miklós szerint *) gyors lóra kapvánn, elszaladt, és ment Bátsra, a’ hol ά több parasztok sereglettek. Balog Deák is megmenekedett, és a’ Lengyel Király zsóldjánn halt meg. Dó’sa Györgyüt Zápolya János oly kegyetlenséggel ölette meg, mellyel, irtódzás nélkül nem olvashatni. **) Getzővel lágyabbann bánt, mivel az, a’ banya tanúbizonysága szerint, a’ Keresztes Katonaságra erővel vivődött; és társainak kegyetlenségétől, idegen volt. Ennek tehát tsak fejét vétette. Azután Páradnál, és Erdély benn X 2 Jo*) Historiarum L. V. pag. 40. Pethő Gergely mindazáltal erről is azt mondja, hogy megfogattatott, és nyárson sültetett meg. **) Leírja ezt Istvánt! Miklós L. V. pag. 49. Tudnillik, C’zigányokat vévém fel hóhéroknak, és kínzóknak, azok által számára, vasból Királyi Széket, koronát, és Királyi pálczát tsináltatott; azomba négy vent az elfogatott Keresztes parasztok közzitt, kik Dósa György körül szolgálatot tettek, setét tömlötzbe vettetett, és 15 napig éheztetett, kik közzül osztani, a’ 15 nap eltelvénn, tsak kilentz maradt életbenn. Dósa Györgyöt mezítelen a’ vas thropusba ültette, és a’ vas koronát megtüzesítve fejébe tétetvénn , az éhség miatt elkénszeredett kilentz embernek azt parantsolta, hogy a’ Dó’sa György testét, mellyet tüzes vassal égettek a’ Czigányok, harapdálják; pallost forgattatvánn fejek felett, ha nem tselekednék. Meg is tselekedték némellyek, és azért szabadonn botsáttattak, a’ többek pedig álló helyekben megölettek. Azt mondja Istvánffi Miklós, hogy ő ezen emberek közzül még látott egy kovátsot, a ki a’ Dó’sa György lovait szokta volt patkóink . Azonbann Dó’sa György, ilyen kínok között, nem jajgatott, nem sírt, hanem ezeket a»