Unghváry Ede: Sztropkó és várának története (Huszt, 1912)
Pósta és táviró
fahivatal felállításakor egy lépéssel közelebb került a világhoz. Ekkor már a sztropkaiak nemcsak leveleik továbbítására, de utazásuk céljaira is felhasználták a mintegy 52 kilom-nyi távolságban fekvő eperjesi postát, mely hetenként kétszer közlekedett. A postaintézmény hazánkban ekkor még csecsemőkorát élte. A postaközlekedésnek elég gyér hálózata az országnak csak legjelentékenyebb helyeit szőtte be. (P. o. Eperjesről Pozsonyba meglehetős kacskaringós utakon a következő útirányban járt: Eperjes, Lőcse, Rózsahegy, Léva, Érsekújvár, Mocsonok, Nagyszombat, Pozsony. 4) Ebben az időben Dobay Gábor volt az eperjesi postamester, akinek 336 magyar forint az évi fizetése. Az eperjes - pozsonyi postajáratot többször használta fel a Petheő-család is, mikor gyermekeiket a pozsonyi Pázmáneumba küldötte nevelés végett. Hogy milyen hézagos volt ekkor még a postaszervezet-igazolja az a körülmény, hogy pl. 1712-ben is egész Zemplénben még csupán csak két postaállomás volt, sőt 1839-ben is még csak a következő hét postaállomást látjuk egész Zemplén vármegye területén: Tokaj, Tállya, Olasz-Liszka, Sátoralja-Újhely, Velejte, Vécse és Nagy- Mihály. Egy levélgyűjtő állomás Homonnán. A XVIII. században Komárnikon is állítottak fel postahivatalt, mely időtől ez lett Sztropkónak az u. n. „utolsó postája“. Ez a postahivatal az eperjes-duklai személyszállító postajárat útján nyert összeköttetést. Lóváltó állomásai voltak: Eperjes, Raszlavicza és Bártfa. A komárniki postamesterséget, örökösödés címén, a Csegény család bírta egészen 1903-ig, mikor is a 76,725 számú ministeri rendelettel, 4200 korona királyi váltságáron váltotta meg Csegény István postamester örököseitől, Csegény Gyulától és Csegény Irmától, Gojdár Kornélnétól. Ez a körülmény azért érdemel külön feljegyzést, mert Magyarországon ez volt az utolsó postahivatal mint olyan, amely még örökösödés címén állott fenn. Sztropkón, az 1844-ik évben kelt 44.234 számú helytartó tanácsi rendelet engedélyeznie az úgynevezett levélgyűjtő helyet, alája rendelvén azt a komárniki postaállomásnak. Működését azonban csak 1846-ban kezdte meg. Postamesterré a helytartótanács Keglevich János grófot nevezte ki. Minthogy az 1715-ik évi ide vonatkozó törvény értelmében postamester csak birtokos nemes lehetett, a magyar postaintézmény keletkezésekor a postaállomásoknak javarésze a mágnások kezében volt. Maga a főpostamester sem viselt kisebb rangot, mint hercegi méltóságot. Még 1867-ben is találunk Zemplénvármegyének felső részében három főúri postamestert. Polenán Schönborn Ervin lliherth: Postaintézet Magyarországon 44. ■’ Kassai i. kir postaigazgatóság irattára.