Unghváry Ede: Sztropkó és várának története (Huszt, 1912)
Előszó
ELŐSZÓ. Amikor az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ című havi folyóirat 1895-ben megindult, annak szerkesztője, Dongó Gy. Géza várm. főlevéltáros, felkért, hogy Sztropkó történetére vonatkozó adatok után kutassak. E kutatásaim során jutottam arra a tudatra, hogy Sztropkónak eseményekben gazdag történeti múltja valóban megérdemli azt, hogy azok a nyilvánosság elé kerüljenek. Az enyészet torkából kimentett adatokat kezdetben az Adalékok hasábjain tettem közzé. Későbben, a kívánalmaknak megfelelő szűk keretben, feldolgozva adtam azokat közre a Pallas Nagy Lexikona, a Magyarország Vármegyéi és Városai zemplénvármegyei kötetében és a kassai püspökség száz éves fenállása emlékére kiadott műben. E közben az adatok mindegyre szaporodtak. Minek következtében elhatároztam, hogy azokat, a már közkézen forgó munkákból kiegészítve, egy önálló kötetben örökítem meg az utókor számára. És most, amidőn e könyvemet a nagy nyilvánosság ítélőszéke elé bocsájtom, annak fogyatkozásáért kérem azon körülmény figyelembevételét, hogy e könyvet nem történettudós írta, hanem egy szerény történetkedvelő, kinek csupán az volt a célja, hogy e becses adatokat egybegyűjtve mutassa be az érdeklődőknek. Nem mulaszthatom el ezúttal hálámat is leróni azok irányában, akik részint adatszolgáltatással, részint útbaigazításokkal hozzájárultak törekvésem megvalósításához. Elsősorban is gróf Sztáray Sándor méltóságának fejezem ki mély hálámat azért a kitüntető kegyért, hogy a családi levéltárában elhelyezett Pethő iratok felhasználását szives készséggel megengedte. Hálás köszönetemet nyilvánítom továbbá dr. Borovszky Samu tud. akad. tagnak, Hodinka Antal dr. egyetemi tanárnak, Dongó Gy. Géza Zemplénvármegye főlevéltárosának, Loyola József r. k. plébánosnak, Zubriczky Flóris pr. kanonoknak a lelesz-konventi levéltár őrének, Csintalan Mihály r. k. esperes plébánosnak és Duka Tivadar gyógyszerésznek. Szóval mindazoknak az uraknak, akik adataikkal és tanácsaikkal segítségemre voltak. Huszt, 1912. március hó 15-ik napján. Unghváry Ede.