Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei 1. Épitészeti emlékek (Budapest, 1905)

I. Általános jellemzés

I. Általános jellemzés. Őskori maradványok. Az első templomok. A tribsi és jurgói fatemplom. A krighi fatorony. A mindszenti templom tornya és temetői kápolnája. A haraszti templom. A kéthajós templomokról általában. szepes vármegye természeti szépségeinél, politikai és művelődéstörténe­­ténél fogva egyaránt Magyarország legérdekesebb vármegyéinek egyike. A Magas Tátra hófedte ormai, négy folyójának völgyei a fenségestől az idilli jellemig, hol szinte megrázó ellentétekben, hol elbájolóan szelíd, kedves voná­sokban gazdag tájképek rendkívül változatos sorozatát tárják elénk. E gyönyörű vidéket jó­részt pompás utak szelik keresztül-kasul. Az utak mentén, folyók partján, dombok tetején és hegyek oldalán lépten-nyomon városok és falvak bukkannak föl. Ezek legtöbbjének templomai és házai, valamint a völgyek fölött uralkodó várak és kolostorok romjai évszázados múltról és ez évszázadok folyamán szakadatlan kulturális fejlődésről tanúskodnak. E dicső múlt önmagukban véve is eléggé beszédes művészeti emlékeit tüzetesen méltatni szép, de nehéz föladat. Megnehezíti az út töretlen volta, a­melyen annak, a­ki méltatásukra vállalkozik, járnia kell; még inkább a tömérdek balhiedelem, a­melyet egy-egy emlékhez többnyire a kegyeletes hagyomány fűzött. Ez utóbbi az egyes emlékek értékét különösen túlzott régiségükkel igyekszik fokozni, míg viszont az eddig ismertetett régi épületek leíróit ezek művészi méltatásánál ragadta el gyakran a tárgy szeretete. Illúziókat széttépni mindig hálátlan feladat, különösen akkor, ha ezeket az ősök emléke iránt való kegyelet táplálja. De miként a történet­­írásnak, a művészettörténelemnek is csak az igazság keresése lehet czélja. Az igazság fényében is még mindig káprázatos lesz a kép, a­melyet Szepes vármegye művészeti emlékeinek tárgyilagos méltatása nyújt. Ha monumentális építészetének története nem is kezdődik a magyar királyság első évszázadával, mint azt egyes emlékeit ez időbe helyezve, a régibb írók s a néphagyomány véli, ha különösen középkori épületei sorában kevés is a kifogástalan művészi értékű emlék. Szepes vármegye régi lakossága a XIII. századtól kezdve tehetségéhez képest s a lehetőség határain belül mindenkor lépést tartott az egymásután következő századok művészeti törek­véseivel s ha monumentális épületei emelésénél a kellő idő és anyagi eszközök

Next