Ujhely Géza: A vasutügy története (Budapest, 1910)
Előszó
Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszer úr, mindjárt hivatalba lépése után, tudomást szerezvén arról, hogy az akkor majdnem két évtized óta fennállott vasúti tisztképző tanfolyam tankönyvei sorából a vasútügy történetének tankönyve még mindig hiányzik és hogy azok a jegyzetek, melyek a hallgatóság rendelkezésére állanak, a magyar vasutak történetére nem terjeszkednek ki, e hézagot pótolni kívánta és a tanulmányi eredmények hátrányára szolgáló helyzetet megszüntetendőnek találta, minél fogva a vasutügy történetének előadóját. Hajnal Vilmos már főfelügyelő, miniszeri osztálytanácsos urat utasította, hogy a tankönyvet írja meg és annak kéziratát, záros határidő alatt, mutassa be. Mivel pedig a tanácsos úr eddig is csak jelentékeny mérvű hivatalos elfoglaltsága miatt nem írta meg ezt a könyvet, csekély személyem osztatott be mellé kisegítőül, mint a kinek »A vukovár-fiumei vasút története« czímű, abban az időben megjelent, könyvét úgy a napi mint a szaksajtó a legnagyobb elismeréssel fogadta. Hajnal tanácsos úr — időközben — vezető állásba helyeztetett. Most még annyi ideje sem maradt történelmi kutatásai számára, mint eddig volt. Érezte, hogy a hivatalnok ember kötelességérzete szembe került az író ambícziójával. Egy pillanatig megállott a válaszúton, de nem sokáig habozott. A kötelesség útját választotta: lemondott eddig viselt tanári állásáról és arról a megbízatásról, hogy könyvet írjon. Helyébe én neveztettem ki tanárnak és bízattam meg a tankönyv elkészítésével is. A két egyénre bízott feladat rám ruháztatott. Elindultam vele a töretlen, az alig járt úton. Történelmet írtam, tehát vezérlő csillagom — az egész nagy úton — az igazság és az igazságosság volt. Munkám épenséggel nem volt könnyű. Nem volt az éppen a magyar vasutügy terén, hol több nagy injuria bukkant föl előttem. A pártoskodó irodalom ugyanis egyszerűen agyonhallgat, vagy nem kellően domborít ki, sőt némely esetekben egyenesen hamis színben tüntet föl oly tényeket, mik egyik-másik előtte nem rokonszenves történelmi, politikai alak szereplését függenek össze. Ellenben egy másiknak talán épen hibáztatható cselekedetét is, mint honmentő tényt mutatja be, állítja elénk.