Beöthy Leó: A bankügy elmélete (Budapest, 1875)

Előszó

E­LOSZ ). Egy pályadíjat el nem nyerni, mivel az más mun­kájaik ítéltetett oda, a szerzőre nézve lehet kellemetlen, de a munka értékére ez nem vet szükségkép árnyékot; lehet egyik jó, és a másik jobb s a relative kevésbbé jó munka, lehet absolute jó, l­e nem nyerni, mert a ver­senyző munkák egyike sem ítéltetik érdemesnek a juta­lomra, ez még a relative legjobbnak ítélt művet is szomorít világban tünteti fel. E sors érte a jelen munkát, mely a magyar tudományos akadémia által a bank ügyét tárgyaló dolgozatra kitűzött Fáy-díjra pályázott. Hasonló ítélet, csak általánosságában ismerve, méltán kelthet az olvasó­közönségben kedvezőtlen elő­véleményt az illető munka iránt. E körülmény szolgáljon mentségemül azon nemileg szokatlan eljárásért, hogy a bíráló bizottságnak jelen­téséből a munkámra vonatkozó részt itt idézem.*) Czélom ezzel nem egyéb, mint az hogy a munka ellen abban tett kifogások természetének ismerete által azon kedvezőtlen elővélemény, ha lehet,­­ellensúlyoztassék. A bírálati jelen­tés szavai ezek: a III-ik számú és /cogito ergo sum a jeligével ellátott pályamunka tartalmát illetőleg, mondhatni, hogy az legnagyobb részt gondos munka, mely egyrészről '­ M’eoyi'If-nh .­/.

Next