Beöthy Leó: A bankügy elmélete (Budapest, 1875)
Előszó
ELOSZ ). Egy pályadíjat el nem nyerni, mivel az más munkájaik ítéltetett oda, a szerzőre nézve lehet kellemetlen, de a munka értékére ez nem vet szükségkép árnyékot; lehet egyik jó, és a másik jobb s a relative kevésbbé jó munka, lehet absolute jó, le nem nyerni, mert a versenyző munkák egyike sem ítéltetik érdemesnek a jutalomra, ez még a relative legjobbnak ítélt művet is szomorít világban tünteti fel. E sors érte a jelen munkát, mely a magyar tudományos akadémia által a bank ügyét tárgyaló dolgozatra kitűzött Fáy-díjra pályázott. Hasonló ítélet, csak általánosságában ismerve, méltán kelthet az olvasóközönségben kedvezőtlen elővéleményt az illető munka iránt. E körülmény szolgáljon mentségemül azon nemileg szokatlan eljárásért, hogy a bíráló bizottságnak jelentéséből a munkámra vonatkozó részt itt idézem.*) Czélom ezzel nem egyéb, mint az hogy a munka ellen abban tett kifogások természetének ismerete által azon kedvezőtlen elővélemény, ha lehet,ellensúlyoztassék. A bírálati jelentés szavai ezek: a III-ik számú és /cogito ergo sum a jeligével ellátott pályamunka tartalmát illetőleg, mondhatni, hogy az legnagyobb részt gondos munka, mely egyrészről ' M’eoyi'If-nh ./.