Beöthy Leó: A bankügy elmélete (Budapest, 1875)

Előszó

arról tanúskodik, hogy a szerző bő anyagot gyűjtött és másrészről a bankügyről véleményt is képezett magának. De találkozunk benne oly nézetekkel is, melyeket az elmélet és gyakorlat különböző irányai egyaránt nem fogadhatnak el helyeseknek. A munka két részből áll. Az első részben behatóan tárgyalja a hitel szerepét, a hitel külön nemeit, az össze­függést, a­melybe a termelő, kereskedő és fogyasztó a hitel által jut. A bankok mint a hitel tényezői tárgyaltatván, a szerző által kifejtett nézetek némelyikére alapos észre­vételt tehetni. Ilyen többek közt az az állítás, hogy a bankjövedelem egy bizonyos plus­a a tartalékhoz csatol­­tatván, ezen eljárás által új conzuráló alapítások meg­gátoltatnának. A bankok üzletei közt az előlegezést érték­papírokra kártékonynak, árukra ellenben czélszerűnek, hasznosnak tartja. Kölcsönök közvetítésére nem a ban­kokat tartja hivatottaknak, és nem helyesli, ha pénzinté­zetek egyáltalában értékpapírokat vesznek. Mit szerző munkája ezen részében mond, a gyakorlattal, de magával az elmélettel is meg nem egyeztethető. A bankok történetében, a többi között, hazai taka­rékpénztárainkat, mint az okszerű bankrendszer mintáit ismerteti. Részünkről, dac­ára azon nagy szolgálatnak, melyet az ország takarékpénztárai a múlt időkben tettek és részben ma is tesznek, nem tartjuk azok rendszerét minden kifogásnélkülinek. Az országos h­itelügy érde­kében óhajtjuk, hogy e kérdéssel a kormány foglalkozzék, és a törvényhozás mielőbb állapítsa meg azon rendsza­bályokat, melyek szükségesek a takarékpénztárak által képviselt fontos érdekek biztosítására. Annyival inkább szükséges ez, mert a takarékpénztárak hazánkban a letéti

Next