Dórzi Sámuel: Az ipari titok (Budapest, 1908)
Az olvasóhoz
tíz olvasóhoz. Aki homo novus a jogi irodalomban és a nyilvánosság előtt szót kér, jól teszi, ha olyan tárgyat választ, amely praktikus kérdésre vonatkozik, amelyhez még a laikus is hozzászólhat. Mert ha a dogmatikának távolabbi tájaira kalandozik, akkor könnyen megeshetik, hogy a hozzáértők szemében vakmerőnek, a közömbösök előtt strébernek látszik, a hozzá nem értők pedig tudomást se vesznek munkájáról. Mindezt elkerülheti, ha a mindennapos élet számára hajtja igába többé-kevésbbé dolgos múzsáját. Hogy e meglehetősen aktuális dolgozatnak témája mégis a legelvontabb tárgyak egyike, arra mentségül szolgáljon az, hogy hivatásánál fogva két irányban is lekötötte szerző érdeklődését az ipari titok kérdése. Lekötötte, mert egy évtizedre terjedő, ipari téren mozgó tevékenysége a produktív néposztályok szellemi tulajdoni viszonyainak állandó és közvetlen megfigylés 3 1*