Árkövy Richárd: Vámszövetség vagy önálló vámterület? (Budapest, 1905)
n sági állásfoglalás, hanem csupán pártatlan feltárása a helyzetnek — egy közgazda szemével nézve. Nehéz és áldatlan feladat, mert a pártatlanság elkerülhetetlen következménye a pártok részéről való megtámadtatás. Okvetlenül szükséges volt azonban, hogy tekintet nélkül pártállásra, rokonszenvre és előítéletekre, a tudományos munka eszközeivel készült, de mindenki számára könnyen megérthető és lehetőleg rövid tárgyalásban, feltárassék a gazdasági helyzet. Az európai államok gazdaságpolitikai fejlődésének jelenlegi iránya is indokolttá teszi, hogy teljes hidegvérrel és pártatlanul foglalkozzunk a magyar gazdaságpolitika irányát kijelölő elvekkel. Ebben a pillanatban a védvámos irányzat, ha nem is áll fejlődése zenitjén, mindenesetre igen közel van már ahhoz. Németországban a Caprivi-féle gazdaságpolitikai felfogás — melynek alapelve az volt, hogy mai nap, midőn a politika, ha nem is kizárólag, de mindenesetre túlnyomólag gazdaságpolitika, a tisztán politikai szövetségnek sem értéke, sem jelentősége nincs gazdasági szövetkezés nélkül, — mindjobban veszíti híveit és a legszélesebb néprétegek rokonszenve a gazdasági elzárkózás felé irányul. Francziaország két évtized óta következetesen fejleszti elzárkózási politikájának intézményeit és egyelőre semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy a jövőben megváltoztassa gazdasági politikájának irányát. Orosz-, Olasz-, Spanyolország, Svájc, sőt a Balkán-államok is a gazdasági elzárkózás hívei. Európán kívül pedig az északamerikai Egyesült Államok a vámemelésekben egymással versenyző államok között elvitték a pálmát. Csak Nagy-Brittannia maradt meg mindmostanig szabad kereskedő államnak. Az a Nagy-Brittannia, amely végtelenül szerencsés földrajzi fekvésénél és népének az éghajlat által is kifejlesztett, a vallási puritanizmus által szilárd alapokra fektetett munkásságával, tökéletes alkotmányával és egységes nemzeti érzületével megteremtette mai nagyságának alapjait már abban az időben, midőn Francziaországot a Pompadourok uralták, Németországot elgyengítette a particularizmus és Ausztriát a szűk látkörű bürokratizmus. Ilyképpen Anglia már messze megelőzte a többi nemzeteket, még mielőtt azok komoly versenyre gondoltak volna. És csak ebben a gazdaságilag és politikailag kiforrott országban volt lehetséges a szabad kereskedelmet nemcsak megteremteni, hanem mind a mai napig fenn is tartani.