Gelléri Mór: Hetven év a magyar ipar történetéből (Budapest, 1912)
Előszó
ELŐSZÖ R Országos Iparegyesület az 1892. évi deczember hó 18-ikán nagy díszszel ünnepelte meg fönnállásának félszázados korszakát. Ott volt az ünnepen az összminisztérium, ott voltak a főrendiház, a képviselőház, a katonaság, a törvényhatóságok, a hazai tudományos és kulturintézetek, a kül- és belföldi ipari és rokonegyletek, testületek és intézetek kiküldöttei, a mezőgazdasági, a kereskedelmi és ipari világ jelesei. Ekkor intézte hozzánk fenséges védnökünk, József főherczeg a következő intelmet: Előre kell törekednünk s habár jelenleg iparunk úgy áll, hogy sok tekintetben önállókká lettünk és a magunk erejéből tudjuk kiállítani mindennapi szükségleteinket, mégis még előbbre kell törnünk, amíg a tetőpontot el nem értük. Előre kell törnünk, hogy ha majdan egykor a százados ünnepélyen fiaink újra megjelenendenek e teremben, elmondhassák: áldjuk a mi apáinkat, mert ők törték a göröngyös utat mielőttünk és mi a megalapozási után előre haladva, most oda jutottunk, hogy egész Európával egy színvonalon állunk. A félszázados jubileum jellemzésére is másnak, elfogulatlan bírálónak adjuk át a szót. Egyik legtekintélyesebb napilapunk erről a következőkben emlékezett meg: Magyarországon ritkán ünnepelték meg a munkának ünnepét ily ragyogó fénynyel, mint tegnap az Országos Iparegyesület ötvenéves jubileumát; nem szabadulhattunk meg amaz örvendetes érzelemtől, hogy az ipar hazánkban hosszú és fáradságos