Matlekovits Sándor: A vámpolitika mai helyzete (Budapest, 1905)
. A kereskedelmi politikát Németország vezeti. Ritkán alakult a kereskedelmi politika oly bonyolult helyzetté, mint amilyenben az a huszadik század kezdetén mutatkozott. A forrongás, mely egész Európán át észlelhető, és melynek eredménye egyelőre még kiszámíthatlan, tulajdonképeni okát a technika rendkívüli fejlődésében, a közlekedési és forgalmi eszközöknek hatalmas lendületében bírja. Általuk emelkedett a termelés minden téren, az egyes iparágakban épúgy mint a mezőgazdaságban, mégpedig majdnem mindenütt az illető ország szükségletével szemben túltermelésig. A világgazdaság ily viszonyok közt a kereskedés számára a legnagyobb szabadságot és a vámok teljes megszűnését követelné, mert ekkér volna leginkább lehetséges, hogy onnan, ahol túltermelés van, az áru leggyorsabban és legkönnyebben eljusson oda, hol azt keresik és a fogyasztó mindig a legolcsóbb czikkekhez jutna; a szabad kereskedés tenné leginkább lehetségessé azt, hogy a termelés a fogyasztással egyensúlyban legyen és megakadályozná a túltermelésnek azon hátrányát, mely most sok országban az áruczikkek mesterséges megtorlódásában mutatkozik. De a nemzetgazdaság ezzel szemben a saját nemzeti területét meg akarja védeni más országok túltermelése ellen; biztosítani akarja a saját nemzeti területét a saját termelésnek; neki a beálló túltermeléssel szemben még a mostani vámok sem elég magasak, azokat is fölemelni akarja, nehogy a külföldi verseny a hazai munkát tönkretegye. Korunkban a nemzetgazdaság hatalmasabb tényező a politikában, mint a világgazdaság, és ezért a vámpolitikában az a küzdelem, mely most folyik és a legközelebbi idők számára az irányt meg fogja jelölni, nem a szabadkereskedés, hanem az elzárkózás jegyében fog győzni. Mattlekovits S.: A vámpolitika mai helyzete.1