Surányi-Unger Tivadar: Magyar nemzetgazdaság és pénzügy (Budapest, 1936)
Előszó
ELŐSZÓ. Tízéves professzori munkásságom tapasztalatait foglalom össze ebben a munkában. Hármas célom van vele. Először az, hogy szakszerű előkészületek nélkül is érthető első bevezetést nyújtsak a magyar nemzetgazdaság és pénzügy iránt érdeklődőknek. Másodszor az, hogy hallgatóim kezébe rövid tankönyvet adjak. Harmadszor pedig az, hogy gazdaságtudományi kutatásaim útját eddigi eredményeim összefoglalásának magaslatáról tekintsem át. Jó néha visszatekintenünk eddigi útunkra, hogy annak egységes nézetéből további törekvéseinkre vonatkozólag tájékozódást merítsünk. Ennek a munkának tartalma csak részben visszatükröződése azoknak a hatásoknak, amelyeket a közgazdasági irodalom újabb fejlődése reám gyakorolt. Részben felhasználtam korábbi gazdaságjogi munkaköröm tanulságait és főleg gazdaságbölcseleti szemlélődéseim eredményeit. Beledolgoztam azonkívül gyakorlati tapasztalataimat is. Az öt világrészre kiterjedő számos tanulmányutamnak, amerikai és más tengerentúli egyetemeken tartott előadásaimnak, a Nemzetek Szövetsége huzamosabb tanulmányozásának, ügyvédi gyakorlatomnak és egyik-másik fontosabb gazdaságpolitikai rendszabályunk előkészítésében való közvetlen részesedésemnek tapasztalatait. Ezekből a forrásokból jött létre a közületi vonatkozásoknak kidomborítása, mely a jelen munkán végigvonul. Általános felfogását magam a közgazdaságtan közületi rendszerének nevezem. A kefelevonatok gondos átolvasásáért köszönettel tartozom dr. Szigeti Gyula miniszteri tanácsos és dr. Kisléghi Nagy Dénes egyetemi magántanár uraknak. Mindketten számos oly szempontra hívták fel figyelmemet, s amelyeknek utólagos belejavítása szükségesnek bizonyult. Az első könyv