Gvadányi József: A peleskei nótárius (Budapest, 1923)
Gvadányi s a peleskei nótárius
GVADÁNYI S A PERESKEI NÓTÁRIUS. A magyar irodalom múlt századi újjászületésének kevés érdekesebb alakja van, mint gróf Gvadányi József. Indigéna családból, az olasz Guadagniak véréből születik 1725-ben, de mikor 1861-ben meghal, a magyar nemzeti érzésnek legbuzgóbb apostola, a legsovinisztább magyar száll vele sírba. — Születése, nevelkedése, egész ifjúsága oly korra esik, amelyben a nemzeti szellem elalélt, a magyar nyelv elkorcsosult, a magyar irodalom elhanyatlott, de a benne nyelvért s irodalomért oly nagy lelkesedés lobog, hogy a régi magyar irodalom termékeivel műveli ki magát, a megújhódénak pedig egyik legserényebb munkásává lesz. Életének javát, teljes. .40 évet (1744—83), katonáskodásban tölti, Mária Terézia hű szolgálatában, végigharcolja a Habsburg-örökösödést s a hétéves háborút s mint lovasgenerális (vezérőrnagy) hagyja oda a fényes pályát, de a nyugalom nála csak a munkakör megcserélését, csak fegyverváltoztatást jelent. — Ifjús férfikorában szolgálta