Gvadányi József: A peleskei nótárius (Budapest, 1923)

Gvadányi s a peleskei nótárius

GVADÁNYI S A PERESKEI NÓTÁRIUS. A magyar irodalom múlt századi újjászüle­tésének kevés érdekesebb alakja van, mint gróf Gvadányi József. Indigéna családból, az olasz Guadagni­ak véréből születik 1725-ben, de mikor 1861-ben meghal, a magyar nemzeti érzésnek leg­buzgóbb apostola, a legsovinisztább magyar száll vele sírba. — Születése, nevelkedése, egész ifjú­sága oly korra esik, amelyben a nemzeti szellem elalélt, a magyar nyelv elkorcsosult, a magyar iro­dalom elhanyatlott, de a benne nyelvért s iroda­lomért oly nagy lelkesedés lobog, hogy a régi magyar irodalom termékeivel műveli ki magát, a megúj­hódénak pedig egyik legserényebb munká­sává lesz. Életének javát, telj­es. .4­0 évet (1744—83), katonáskodásban tölti, Már­ia Terézia hű szolgála­tában, végigharcolja a Habsburg-örökösödést s a hétéves háborút s mint lovasgenerális (vezér­őrnagy) hagyja oda a fényes pályát, de a nyugalom nála csak a munkakör m­egcserélését, csak fegyver­változtatást jelent. — Ifjú­­s férfikorában szolgálta

Next