Ferenczy József (szerk.): Gróf Dessewffy József munkái 3. Levelek (Budapest, 1888)
Levelek
Döbrentei Gáborhoz. 1812. augusztus. Felséges ódát írt reám az úr, közlötte velem Kazinczy Ferencz. Azt mondhatom róla: materiam superabat opus. Vigasztalt. Az úr ódáját olvasni és az én üldözőimet gyalázni, ugyanazon egy időben fogja a jövendő. A harag, boszú, dühösség, igazságtalanság zajait el fogja röpíteni a sebes idő terepély szárnyainak szele, de egyszersmind a hamvaiból feleleveníteni és lángra lobbantani az úr dicsőségét, amelynek koronájában ragyogni fognak ama lobbant tűznek szikrái. Örvendek, hogy elég szerencsés valók annyi távolságra az úr lantját megpengettetni, tudniillik kész volt már az úr lelkében, szívében és ujjaiban a remek, és az én részemről nem volt másra szükség, hanem csak hogy egy szikra tévedjen el az úrhoz, melyből az úr megborzadoztatása által születendő kész ének lantjának húrjain teremjen. Én csupán Vulcanushoz hasonlítottam, de az úr mint Jupiter felfegyverkezve ugratta ki Minervát kalapácsommal hasított homlokából. Szerencsések, akiket ily teremtők nevelnek. Maradok különös tisztelettel és háladatossággal az úrnak alázatos szolgája G. D. J. Jankovics Miklóshoz. 1813. deczember 8. Azzal, a ki a magyar litteraturáról mind a deák, mind a magyar nyelven oly helyesen ír, magyarul kell levelezni. Olvastam a szónemzést 50 példákban, és nem keveset tanultam belőlük. De szomorú időket érünk még a nemzeti fejtegetődésünk tekintetiben is. Forr, buzog bennünk a törekedés, de ezer szánszándékozott akadályok fojtogatják. Most abajdocz, egyvelges, Dessewffy Józ.sef : Munkái. 11Ϊ.