Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

M­ásnap Ernő műtermében találkoztak. Ernő és Elza esküvőre mentek, Teréz kisasszony pedig haza sietett. Egyedül maradtak. — Paula! . .. kérem, magyarázza ki magát . . . Én önt nem értem. Paula ajkait harapdálva, maga elé nézett. Aztán így szólt: — Hallgasson meg, Arzén. Tudja, hogy árva vagyok. Árva! . .. dehogy . . . Atyám él — de törvénytelen leány vagyok s így árvább az ár­vánál. Futó szerelem dobott a világba ... és mégis, hiszi-e, hogy legtöbbet a szerelemtől vá­rok ... Csak is a szerelemben bízom... A sze­relem reménye tölti be lelkemet. Egy férfi, ki szeressen, ki megértsen, ki uram, parancsolom legyen, ki előtt meghajolva azt mondhassam:

Next