Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

XXXVI. OGY magányos óráiban ne csak Paulával fog­lalkozzék, esténként ismét dolgozni kezdett. Félben hagyott regényét folytatta. A­mint e mun­kájában lapozott, egyszerre csak arra a helyre jutott, a­hol a hősnő lelkének szövetét rajzolta meg, és pedig úgy, a mint akkor Paulát, Ernő szavaiból és lappangó szerelméből képzelte. A­mint elolvasta e lapokat, gúnyosan mo­solygott. — Milyen hamis, milyen élettelen alak! Elvont tökéletesség, mely végtelenül halvány, mintája: Paula mellett. Paula mellett, a­ki tele van hibával. Újra kezdte hősnőjét rajzolni. Igyekezett hasz­nálni mindazt, a­mit Paulánál tapasztalt. Olyan alakot akart, a­mely hús és vér legyen. De valami hiányzott a képből. Valamit még

Next