Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
ind a kettejükre kínos napok következtek. Paula napról-napra érzékenyebb lett. A legcsekélyebb vonatkozás a regényre felingerelte, a legsemmisebb dolgokért heves jeleneteket rögtönzött. Arzén pedig csakis vele foglalkozott; betegesen csüggött tanulmányozásán ; azt hitte, hogy szerelme kialvó lángját fel fogja éleszteni e mesterkélt megfigyeléssel. És az esküvő napja mind közeledett. Arzén néha úgy érezte, hogy az a kis karikagyűrű mázsányi teherrel nehezedik reá. Nem mert a jövőre gondolni. Az egyedülléttől is félt. Egész nap Paula oldala mellett ült. Egy perczre sem hagyta el, nehogy megint azok a kínzó, félelmes gondolatok kerekedjenek felül lelkében.