Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

JUSTH ZSIGMOND 14 ilyen gondolkozású emberek rendesen csak a szellemi létra alsóbb fokain találhatók, s itt is majdnem kizárólag pozitív irányokért lelkesed­nek. És mégis Ernő művész volt minden ízében. Vérmérséklete, szervezete és ennek következté­ben világnéz­ete is a renaissance művészeire em­lékeztetett. Optimista volt — művészeti értelem­ben. Az egész természetben csak a napfényt látta, csak a virág illatát érezte meg; csak a jót látta, akarta látni az emberben. Megragadta a perczet, ha szép. A szép iránt érzett rajongás megkívántatta vele a formák és színek mámorát, csak úgy, mint az érzékiség közönségesebb nyilvánulását is, mert nemcsak mint művész hanem mint ember is ér­zéki volt. Szeretett jól élni, szerette a­­ sze­relmet. Szenvedélyességében kellett okát keresni annak is, hogy gyakran a perez hatása alatt vál­tozott : ebben a perezben tan egy gyönyörű, napfényes, színgazdag tájért lelkesült, egy negyed óra múlva már egy finom arczél ragadta el. Aztán jött egy­más, a jó Isten tudja miféle benyomás, és lelkesült, és el volt ragadtatva ismét. Forró vére gyorssá, de összhangzóvá tette életét. Forró szenvedély beszélt szemeiből, mű­veiből, de a szenvedély kifejezése csak úgy, mint a renaissance festőinél, harmonikussá vált nála.

Next