Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
gyedül akart lenni. Egész benső lénye lázongott. Milyen egészen más leány ez, mint az előbbiek mind ! Mennyire meglepő egyénisége! Milyen különös volt vele szemben viselete! Mintha vonzotta s taszította volna egyszerre. Ugyan milyen lehet? Bizonynyal ideges és érzékeny, csakúgy, mint ő maga, csak úgy, mint százada. Egész lénye ezt fejezi ki. Egész külső már ismert, és benső, még ismeretlen egyéniségével vonzotta őt. Vonzotta úgy, mint a modern embert mindaz, ami reá nézve veszedelmes, baljóslatú, kárhozatos lehet. Vonzotta mint az örvény, melyből nincs menekvés. Ismerni akarta egész értelmével, ismerni minden érzékével. De miért? Miért érdekli? Mi vonzza őt hozzá? Tán ..egyénisége, amely hasonló az övéhez? De miben hasonlítanak? Abban, hogy összetettebbek más-