Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
110 JUSTH ZSIGMOND szerint élhet, még hamarább is felejti el Paulát. A kotterák pletykái, az irodalmi, művészi és színházi újságok, a szellemi harcz ellenlábasaival, a folytonos zaj, a lázas élet meggyógyítaná, itt meg tönkre megy. Olyan ideges embernek, amilyen ő, nem való a magány. S így lassan-lassan elhitette magával, hogy az emberek társasága után vágyakozik s nem az után az egy után, kiről le akar mondani. Ez aztán megnyugtatta lelkiismeretét és egy reggel, vagy háromheti távollét után, Budapestre érkezett.