Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

JUSTH ZSIGMOND) I 16 Ezalatt a hajóállomásra értek. A hajó orrába ülve, pár percznyi csend után Paula szólalt meg. — Mondja, mit csinált azóta ? — Dolgoztam sokat, nagyon sokat. — És tudott? — Tudnom kellett. — Kellett?... persze munka közben megfeled­kezett barátairól, ugy­e? — Meg kellett feledkeznem. — Hogyan ? — Hogy teljesen munkámé lehessek — vágott szavába Arzén, kinek lelkében ismét a kötelesség érzete került felül. Elhallgattak. Paula szemébe nézett Arzénnak s aztán így szólt: — Mondja, milyen hatással van önre a magány? — Engem tönkre tesz. — Azt hiszem engem is tönkre tenne. De hát akkor miért hagyott itt minket ? — Kérem .. . ne kérdezzen tovább. Csak egy kérdésre feleljen — tette hozzá hirtelen. — Mikor lesz az esküvőjük ? — Azt jobban kellene tudnia, mint nekem. Hiszen ön Ernőnek a legjobb barátja! — Tehát tőle függ? — Nem — felelt rá Paula hirtelen — tőlem. Ismét elhallgattak. A hajó lassan, méltóság­teljesen úszott el a Császár-fürdő és Margit­

Next