Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

G6 JuSTH ZSIGMOND nem értett a Paula egyéniségében, hogy mit nem, képtelen lett volna szavakba foglalni. S hogy megértse a megérthetetlent, experi­­mentálni kezdett Paulán. Már alig volt vele egy önfeledt percze, a­melyben tökéletesen átengedte volna magát a pillanat mámorának. Tanulmá­nyozta, hogy viselkedik akkor, a midőn szere­tettel borul keblére, hogyan akkor, a midőn ítél, hogyan, midőn álmodozik. S minden egyes eset­ben feltette a kérdést: miért így és nem máskép ? Nem egyszer elárulta magát, hogy tanulmá­nyozza, s néha, midőn a legboldogabb lehetett volna Paula oldalán (ki az utóbbi időben sokkal melegebb volt, mint eddig, talán mert vissza akarta hódítani Arzént a művészettől) arra gon­dolt, hogy milyen érdekes lesz ezt a jelenetet este feldolgozni, s kiszedegetni belőle a regénybe való lényeget. Máskor, mikor Paula valamely cselekedetét helytelennek találta, megmondta a leánynak, hogy a dolgot nem helyesli, egyúttal azonban elma­gyarázta neki azt is, hogy megérti és természe­tesnek találja, mert hisz voltakép Paula ezért és ezért nem tehet róla, s mert ilyen és ilyen lelki rugók meg emez s amaz a körülmény idézte elő a helytelen cselekedetet. Paula ilyenkor csak nézett és hallgatott.

Next