Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
G6 JuSTH ZSIGMOND nem értett a Paula egyéniségében, hogy mit nem, képtelen lett volna szavakba foglalni. S hogy megértse a megérthetetlent, experimentálni kezdett Paulán. Már alig volt vele egy önfeledt percze, amelyben tökéletesen átengedte volna magát a pillanat mámorának. Tanulmányozta, hogy viselkedik akkor, a midőn szeretettel borul keblére, hogyan akkor, a midőn ítél, hogyan, midőn álmodozik. S minden egyes esetben feltette a kérdést: miért így és nem máskép ? Nem egyszer elárulta magát, hogy tanulmányozza, s néha, midőn a legboldogabb lehetett volna Paula oldalán (ki az utóbbi időben sokkal melegebb volt, mint eddig, talán mert vissza akarta hódítani Arzént a művészettől) arra gondolt, hogy milyen érdekes lesz ezt a jelenetet este feldolgozni, s kiszedegetni belőle a regénybe való lényeget. Máskor, mikor Paula valamely cselekedetét helytelennek találta, megmondta a leánynak, hogy a dolgot nem helyesli, egyúttal azonban elmagyarázta neki azt is, hogy megérti és természetesnek találja, mert hisz voltakép Paula ezért és ezért nem tehet róla, s mert ilyen és ilyen lelki rugók meg emez s amaz a körülmény idézte elő a helytelen cselekedetet. Paula ilyenkor csak nézett és hallgatott.