Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

18 JUSTH ZSIGMOND donna­e mobile» dúdolta félhangon s keserűen mosolyogva meggyujtotta az arczképet a thea-üist lángjánál, s beledobta az üres, tátongó kályhába. Aztán fásultan nézett a fel-felcsapó lángokba. Végre csak egy kis csomó szállingó hamu ma­radt meg a képből.

Next