Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)

86 JUSTH ZSIGMOND Nem mutatná meg neki azt a helyet, hol leg­először találkoztak Ernővel. Ismét látni vélte, a­mint a leány Ernő homlokát (vagy tán nem is homlokát) érinti ajkaival. — Ha Ernőt szereti, akkor vége minden re­ménynek, ha engem szeret . . . akkor is csak vége . . . csak egy út áll előttem: a kötelesség útja. Föltette magában, hogy ebben fog maradni, hanem azért másnap megint Ernőnél volt, hol azonban Paulát nem találta, mert a leány pár napra falura ment, egy rokonát látogatni. Arzén alig beszélt. Fáradtan, rosszkedvűen ment haza , bár még csak esti hét óra volt, tüstént lefeküdt. Pár percz múlva tompa, mély álomba merült.

Next