Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
9° JUSTH ZSIGMOND Magas, igen nyúlánk, majdnem egészen kopasz ember volt. Folyton Paulát nézte és alig beszélt. Azonban naiv, tiszta kifejezéses szemei annál többet mondtak el, majd agyon beszélve Paulát szerelméről. Paula pedig még ezekben a szemekben is tudott olvasni . . . s csak beszélt, nevetett, elragadó volt s a többiek hallgatását csak is ő ellensúlyozta. Arzén is hallgatott, de szemmel tartotta őket s egyszerre csak Ernőhöz fordulva, halkan, ingerült hangon így szólalt meg: — Te Ernő, ez a mérnök szerelmes Paulába!... — Ám teljék kedve a szegény öregnek — felelt Ernő nyugodtan, minden izgatottság nélkül. Arzén ránézett, aztán megvetően elfordult tőle s nemsokára kalapját véve, elment.