Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
96 JUSTH ZSIGMOND arany aranyon. Gyümölcsös fák . . . forró levegő, mely mámorossá tesz, tarka virágok a sötétsárga, érett gabona kalászok alján... csupa meleg szín, kicsapongás a színekben, gyümölcsöző melegség . . . férfi szerelme, az enyém! Hangja érczesen csengett, mintha csak a lelke legmélyéből szedte volna elő, amit mondott.. . Paula azonban nem akarta elérteni s felkaczagott: — Mennyi lármás szín! Tán sok is lesz a jóból! Bitumeöt belé édesem, bitumeöt! . . . mert különben megvakulunk . . . Arzén mosolyogni akart, de mosolya eltorzult. És ezt Elza mind látta, nem kerülte el figyelmét semmi ... de semmi!