Szamota István: Magyar oklevél-szótár (Budapest, 1902-1906)
H
345 HÁMOROS - HAMUT HAMVAS—HANGYÁS 346 rumque wlgariter hámor dicerentur (OL. D. 17756). 1438 : Quoddam Malleum wlgo Hámor vocatum (Lelesz Ada 54/19). Vnum fabramium [így?] urburarem wlgo hámor (Körmend 1/7, Szalonok 7). 1439: Gazarum fabrilium seu maleorum wlgo hámor vocatarum (OL. D. 13323). 1471: In quodam Maleo suo wlgo hámor nuncupato (uo. 17180). 1472 : Maleatorium ferri wlgo hámor vocatum (uo. 17374). 1475/1508 : Trium molendinorum gatarum wlgo humor dictorum (Múz.). 1495 : Officina in qua Cuprum cudi soletque humor appellaretur (OL. D. 20294). 1503: De porcione hamar réz [így? a. m. hámor? vö. az 1367-i adattal] vocata (uo. 36399). 1692: Egy kohtmesternek, mikor az hámor nem jár, minden hétre búza metr. (Gazdtört Szemle VI.180). [Vö. kardverő, vas-hámor.] HÁMOROS: [faber aut possessor officinae ferrariae] ; hammerschmied, hammermeister BM. [hammerbesitzer]. 1570 : Sebastianus Hamoros (OL. UC. 11/22). 1643: Kovacz Mártonnak Hamoros Mártonnak (uo. 3/24). HÁMOS, 1. hamis. 1. HÁMOS ? : [helcia habens ; reich an Pferdegeschirr ?]. 1391: Benedictum dictum Hamus [a. m. hámos v. hamis ?] (ZichyOkm. IV.468). 1431 : Francisco Hamos (Lelesz Acta 50/1). 1459: Gregorio Hamus (Múz. Kállay). 1525: Johanne Hamos (Lelesz Acta 131/21). 1577 : Balthasar Hamos (OL. UC. 1/3). [?Szárm.: 1412: Quarundam particularum terre Worsas et Ha m o ss ori harmad a (OL. TÜ. 26/47). Vö. NySz. más jel.] 2. HÁMOS: [corticibus copiosus; reich an rinden ?J. 1269: Ad Stagnum hamustou [a. m. hámos v. hamos — hamis ?] (Hazai Okm. VII.118). [L. még l. hámos adatait. Vö. 2. hám NySz.] HAMOT? 1. hamut. HAMU, hammu : cinis, lix ; ascho NySz. 1211: Inde dirigitur metis interpositis ad Hbmwholm [a. m. hamu ?] (Pannh. Tih. 1/5). 1269: Tendit ad locum qui /iomwhailuk dicitur (OL. D. 679). [? Szárm.: 1211: Vduornici de Mortus hii sunt Karachun Chomud [a. m. hamu-d ?] Guz Beke (Pannh. Tih. 1/5).] hamu-szín(ű) : cineraceus; aschenfarbig NySz. 1528 : Octava vestis ham.wzyn (OL. L. III. 16. 17). 1542 : Indumentum de purpuro hamwzyny [igy?] deauratum (OL. Nád. 40). 1545 : Tres particule de damasci fekethe saarga hamwzyn (OL. L. III.16. 17). hamuszőrű: [pilo coloris cineracei, mit aschenfarbigem haar]. 1728 : Abban [forgószélben] látott a latens egy kurta hamuszőrfi [az eredetiben: hamu szőrű, Kovács János közlése] ebet (Reizner: SzegedTört. IV.482). hamutörő: 1648 : Kotyogos üvegnek való Rézforma. Hammu teöreö vas zop [így] Vas sipkikkel az üveget foják fel (OL. UC. 10/63). hamutvevő: [emunctorium ; lichtputze]. 1587 : Réz gyertha tartó. Hamwt vewö (OL. UC. 12/42). [Vö. hamva-vevő.] hamva-vevő: emunctorium; lichtputze NySz. 1581: Keth hamwaw&meo (OL. L. III.16. 17). 1638: Réz giertia tartó hamva vevőstül (OL. UC. 2/34). [Vö. gyertyahamva, hamut-vevő.] HAMUT, hamot ?: columbar Schlagli Szász. (1337. sz.) Shelcium , kummet]. 1490 : Hamwth in quo equi trahunt (OL. D. 26048). 1554: Corollarium hamuth vocatum in quo equi solent currus trahere (OL. L. III.16. 17). 1564 : Pectoralia equorum helicia [így] hamut vocata (OL. IIC. 59/8). 1566 : Lo nyakba walo hamoth [hamuth?] (OL. Nád. 49). 1597: Három nemeth lohoz valo hamuth szakadozot zabloiaval [így] eoszueo (OL. UC. 101/3). [Vö. Tagányi, Századok 1893. évf. 323 . kumét MTsz.; columbai Bartal.] HAMVAS: cinericius, favillaceus, cinereus, cinere conspersus ; aschigt, mit asche bestreuet NySz. 1314: In loco Homvos vocato unum iuger (Veszpr. 14, Szentkirályszabadja). HAN: moossumpf BM. [palus. sumpf?]. 1297: Cum piscaturis Han OlWeyz et Kysered vocatis (Máz. Justh). 1299: Ad piscinam Homieu [a. m. han ?| vocatam (Múz., 1. Wenzel V.222). 1421: Ad locum similiter arundinosum Gyznoshon appellatum (OL. D. 11115). 1584: Mikoron nyáron az hanon marhath atal wyhethnek (OL. UC. 56/33). Mikoron télen a han meghfag (uo.). 1597: Az Hanban r(th heleth nylasochkaya wagyon (uo 12/42). Az Hanon walamy kewes aztál nylas kazalo (uo.). Kyhez vagyon Zantho feöld: Jugera 181/s· Retheys keth helen, kewes, kewes [így]. Az Hanonys egy Nylass hozza (uo.). [Vö. 1831: «Innen az erdőnek szélttében büzdödik eggy hány Rut sara» (Horvát Endre : Árpád 216). Vö. Hanság Czs.; Szamota, NyK. XXV. 166. HÁNCS, hámcs?: [liber, membrana ligni; bast, splint]. 1588 : Tartoznak hasfarwl hamchoth [igy?] winni (OL. UC. 64/35). HANCSÁR, 1. handsár. HÁNCSOR, 1. honosok. HANCSÁR, hancsár, hangyár, hansár, hanzsár, pugio, sicula, enchiridion, machaera, mucro, sica , dolch, schwert, stossdegen NySz. 1527: Frameam Bychak. Calcar. Hanchar. Frenum (Múz.). 1544 : Hanczar. Dakosszy (OL. Nád. 41). 1562 : Vnam sicam hangar [olv. hanzsár v. hansár ?] vocatam (Múz. Kisfaludy). 1564 :Vna syca siue hangyar (OL. NRA. 31/50). 1591: Egy hansar ezwst aranyazoth czyfras (OL. Nád. 49). 1599: Egy meren aranyazot handhyar (OL. L. III.16. 17). 1605: Nymet hanczar huveletlen (OL. IIC. 28/61). ' HANGA?: brya, erix, erica; heide, heidekraut NySz. 1368 : Duas vineas Hanga [a. m. hanga ?] et Wluegh vocatas (Körmend, Heim 214). HANGAS ? 1. hangos. HANGÁS ?: [ericis copiosus ; voll heidekraut]. 1430: Ad quandam viam graminosam wlgo hangaswth [olv. hangás v. hangyás ?] vocatam (OL. D. 12298). HANGOS, hangasP: canorosus, sonorus, sonans [stb.]; laut, tönend, schallend, klingend NySz. 1463: Mathias Hangos \Hangas ?] (Múz. Kállay). HANGYÁR, 1. hangsor. HANGYÁS: formicosus; voll ameisen NySz. 1313: Arbor magna Hangas Byk uocata (OL. D. 1822, 1. AnjouOkm. 1.307). 1369 : Hangyasienláe, hn. (Múz. Forgách). 1397/1416 : Ad vnum angulum juxta metas Haw^i/aslaph ac quasdam arbores populeas wlgo Nyarfa nominatas (Múz. Jankowich). 1412 : Particulam terre Hangyas vocatam (OL. D. 9827). 1426/1486: A quadam via graminosa hangyaswth vocata (uo. 11858). 1430: Ad quandam viam graminosam wlgo hangasvfth [olv. hangyás v. hangás?) Magyar oklevélszótár Szamota.indd 205 2013.01.14. 20:27:54